Magazin

Blog

"Szia, szeretnék érdeklődni a rúdfitnesz órákról"

Mikor beléptem az ajtón, beleszerettem a helybe. Volt egyfajta varázsa, amitől egyből otthon éreztem magam. Az emberek vagy a jól kivitelezett lakberendezés tette? Vagy a kaland, amire vállalkoztam? Ki tudja. Talán az összes tényező együttesen. Belevetettem magam a rúdfitnesz világába!

Az első rúdfitnesz órám

Első órámat, nem egészen a kezdete előtt 12 órával egyeztettem le, egy hirtelen elhatározásból...ami nem is volt olyan hirtelen. Megelégeltem, hogy miután évek óta vártam ezt a lehetőséget és hónapok óta tudtam a stúdió megnyitásáról, mégsem mertem rászánni magam, hogy nekivágjak. Úgyhogy egy napon elhatároztam magam és megírtam azt az üzenetet, ami nemes egyszerűséggel így hangzott: "Szia, szeretnék érdeklődni a rúdfitnesz órákról :)" - Egy ilyen egyszerű mondat változtatta meg az életemet.

Engem legfőképp a létszám érdekelt első körben. Miért? Mert iszonyú lámpalázas voltam! Aztán jött csak az "ideális" erőnlét és hajlékonyság kérdésköre, amire azt a választ kaptam, amit egy szóban is össze lehet foglalni: Fejleszthető. Milyen igaz! Hiszen mindenki elkezdte valahol. Az, hogy mikor, miért, hogyan,  nem számít. A lényeg, hogy elkezdte.

Másnap reggel 8.45-kor ott toporogtam az ajtóban egy barátnőmre várva (mert persze egyedül nem mertem odamenni). Felmentünk, kitöltöttük a papírokat, melyek szükségesek az első óra előtt (betegségek, gyógyszerek, sérülések és pár alap adat). Az öltözőben és az előtérben is éreztem,  hogy szinte vibrál a levegő. Mindenki annyira kiegyensúlyozottnak tűnt és boldognak. Lehetett érezni rajtuk, hogy mind mennyire jól érzik magukat a stúdióban. Jó helyen vannak. 

Ahogy beléptem a terembe, egyből magaménak éreztem. 8 rúd volt, 6 diák és 1 tréner. A bemelegítés első közös légző gyakorlatánál más dimenzióba léptem és ez az óra végi nyújtás utolsó légző gyakorlatáig így is maradt - és ez a mai napig is így van. Amikor ott vagyunk, TÉNYLEG OTT vagyunk és más nem számít. A munkahelyi stressz, családi civakodások az ajtón kívül maradnak és csak Mi vagyunk. Arra koncentrálunk, ami akkor és ott zajlik. Egészséges rivalizálás persze az évek során több alkalommal is feltűnt itt-ott, de ugyan hol nem? Amíg úgy irigyled a másik tudását, hogy közben örülsz is a sikerének, nem lesz baj, csak tudd, nem más tehetsége határozza meg a sajátodat.

"Trófeák"
 "Harci sérüléseim", rudas nyelven "pole kisses"

Az első órám után 3 napig tartott az izomláz és 2 hét után gyógyultak meg a foltjaim, horzsolásaim. Ennek ellenére büszke voltam rá, ezek a “harci sérülések” voltak a trófeáim. Minden új elemnél új trófeákat kaptam, amiket egyáltalán nem szégyelltem. Kék-zöld foltosan ugyan nyáron a strandon van, aki furcsán néz, de ez is része a varázslatnak. Míg mások azt gondolják, ügyetlenkedések nyomai, én tudom, hogy azokért a nyomokért keményen megharcoltam.

A sikerélmények, önmagam legyőzése, a kudarcok utáni győzelmek és a melegszívű emberek miatt maradt ez a szerelem tartós számomra. Végre azt érezhettem, hogy én is tehetséges vagyok valamiben és olyat találtam, ami mellett tudtam,  kitartok. Szerelem volt első forgásra.  

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)