Magazin

Blog

Szívem csücske: a terelés

A terelés tipikusan az a műfaj, amit - nem mezőgazdasági emberként - nem fogunk tudni igazán értékelni mindaddig, míg egy ösztönerős kutyával ki nem próbáltuk. Utána viszont hipp-hopp beszippant, és azon kapjuk magunkat, hogy alig várjuk, hogy újra bokáig tapossunk a sáros trágyában apró patájú, hosszú szarvú ördögöket hajkurászva a Fifivel.

Annak ellenére, hogy milyen pásztorhagyományokkal rendelkezik Magyarország, sajnos valahogy elkerült minket a sportszerű terelés és terelőversenyek kialakulása. Míg Angliában és Franciaországban, is szép hagyományai vannak, nálunk csak az utóbbi évtizedben kezdett elterjedni, hogy a “juhászok” összevessék kutyáik képességeit. No persze most már az igazi juhász egészen ritka a versenyeken, mióta a növekvő számú magyar terelőbázisokon a városi kutyásoknak is lehetősége van gyakorolni. 

Tetőtől-talpig Kalenjiben, az új nyári pásztortrend :)
 Tetőtől-talpig Kalenjiben, az új nyári pásztortrend :)

 

Agrárosok előnyben!

A terelés alapvetően mezőgazdasági munka és aki nem erről az oldalról közelíti meg, azt érhetik meglepetések… A sport része a sérülés (apró paták tipornak, bizony!), a kutya fizikai büntetése (néha repül a pásztorbot), a szagok, trágya, sár, elcsúszás, szóval csupa mocskos és “nemszeretem” dolog. Miért éri meg mégis? Általában az a pillanat rabolja el az embereket, amikor a kutyájuk szemében először csillan fel az ösztön, mikor látják, mekkora boldogság ez számára.  A kutyáknak az elégedettség és mély alvás legfőbb titka az ösztön-szintű kielégülés, amit egy terelőkutya számára értelemszerűen ez a munka tud biztosítani. Nem utolsósorban pedig a legfontosabb mezőgazdasági tényező: a birka érték, hovatovább érző állat, így az ő jóléte és tisztelete kell, hogy a legfontosabb legyen a terelőmunka során. 

Pogo terelés után, boldogan
Pogo terelés után, boldogan

 

Hogy lesz egy juhászkutyából terelőkutya?

A terelőkutyát nem a fajtája teszi. Az ösztön megléte a kulcs és bár elérhetünk eredményeket kizárólag engedelmességgel (mint pl.: triebbal) valós munka közben egy szorult helyzetet csak ösztönerős kutya tud megoldani! Ezt a képességet évente több, hivatalosan szervezett ösztönpróbán van lehetőségünk felmérni. Nem minden kutya indul el azonnal, némelyeknél több szeánsz szükségeltetik ahhoz, hogy felébredjen benne az öröklött tudás. A terelő magatartás voltaképpen egy megszakított vadászat: szemezés, cserkelés, hajtás a fogás nélkül. Az avatott szem jól meg tudja különböztetni a bizonytalan "vadászó" kutyát a kemény terelőtől, ezért fontos, hogy szakember felügyelje a próbatételt. Az évek során nagyon sok juhászkutya fajtát láttam terelni akár versenyszerűen is, szóval bármilyen nációból is származik a Fifi, ha van kedvünk hozzá, érdemes kipróbálni! 

Nova, a border collie első terelése
 Nova, a border collie első terelése

 

Nem könnyű a kezdet...

Az első szárnypróbálgatások során gyakran látni trénert és handlert (=kutyavezető) amint kézenfogva hátrafelé futnak a birkák elől, akik farában ott viháncol egy ösztöneit bontogató, roppant boldog kutya. Bármilyen mulattató ezt a karám külső széléről figyelni, odabent izzasztó munka folyik, amit a rutintalan handler általában sikertelenül próbál megérteni. Magam is végigjártam ezt az utat, sőt, a legügyetlenebbek közé tartoztam (és mostanra sem lettem sokkal ügyesebb), pontosan tudom milyen az, amikor az embernek kívülről üvölti a tréner,  hogy “Balra fordulj! Mondom balra, a BAL FÜLED FELÉ!” és persze sokadjára is jobbra fordulok, mert mindenütt birkák vannak, a szarvuk beleáll a fenekembe, a patáik kiszaggatják a cipőmet és egyébként is a kutyám, mint az őrült fut körbe-körbe… Időnként borzasztó hosszúnak látszik az út a kiegyensúlyozott pályamunkáig, vagy akár csak a addig, hogy megértsük mi történik körülöttünk, de a jó dolgok már csak ilyenek: nem adják könnyen magukat. 

Jettával, mikor még kerestem a bal fülem
 Jettával, mikor még kerestem a bal fülem

 

Az első lépés után...

Ha már eljutottunk odáig, hogy a nyáj van középen, a kutyám az egyik oldalt hajtja, én pedig a másik térfelet uralom (ezt hívjuk balansznak), nos, akkor tudunk továbblépni az egyenes haladásra.  Ha megy a balansz és a kutya jól fektethető, akkor a HWT (herding working test, terelő munkavizsga) csupán gyakorlás kérdése.  A border collie-k és kelpie-k munkavizsgája és versenyei különböznek a "tradícionális fajtákétól",  mivel teljesen más stílusban dolgoznak.  Minden más terelő kutya a TS (traditional style) kategóriába tartozik. [embed]https://youtu.be/3B5wMKl89n8[/embed] (Videó: egy kis terelős életérzés, balansz és elhajtás Jettával) Ha esetleg kedvet kapott valaki, hogy kipróbálja ezt a sportot, akkor a Vasadi Herding Training Center-ben, a Portelken elhelyezkedő Szarvas Tanyán vagy a székesfehérvári Patkó Gabriellánál tudja megtenni, a border collie-kat pedig jelenleg Bánkon a Bánki Terelőbázison és a Kutyapest kutyaiskola tanfolyamán várják szeretettel. Mindegyik létesítmény ill. személy megtalálható a Facebook-on. Pro tipp: a Solognac gumicsizma jól tapad és megvéd a patáktól!  

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)