Magazin

Blog

Tavaszi peca feltolós úszóval

Kiskorom óta horgászok, pedig a közeli családtagjaim közül senki sem űzte ezt a sportot. Mára a hazai Decathlon áruházak legnagyobb alapterületű horgászat sportrészlegét vezetem. Hogyan vált belőlem szenvedélyes horgász? Milyen élmények érik a horgászt tavasszal? Mit tanácsolok a horgászattal ismerkedőknek?

A horgászat gyerekkori, de máig tartó szerelem

Kisgyermek korom óta horgászok. Nem volt egyszerű dolgom, hiszen a közeli családtagjaim közül senki sem űzte ezt a sportot. Felcseperedve édesapámnak egyre gyakrabban kellett a vízpartra vinnie engem, ahol kezdetben csetlettem - botlottam és a helyi kisöregektől próbáltam ellesni az általános iskolát. Az évek során menthetetlenül belegabalyodtam a horgászatba, bizony néha szó szerint is. Az első megfogott keszegek sikerélménye oly mértékben megbabonázott, hogy a sikertelen napok sem tudták elvenni a kedvem, pedig akadt belőlük bőven akkoriban. Egyre több módszert próbáltam ki, és mindegyikbe szerelmes lettem. Minden horgászstílusban megtaláltam azt a különlegességet, ami a mai napig megdobogtatja a szívemet, már a horgászat előtti napokban. Főként finomszerelékes horgászat gyakorlott űzőjének tartom magam, emellett az elmúlt években egyre többször keresem a természetes vizek kapitális pontyait bojlis felszereléssel és szívesen pergetek egész évben a patakokban lakó illatos domolykókra és a vízi növényzetben lapuló krokodilus csukákra egyaránt. Minden módszert szenvedélyesen űzök, persze nekem is vannak kedvenceim - Hiszen kinek nincsenek? 

 Nem a legnagyobb, de az egyik legemlékezetesebb fogásom ez a nyurga forma tőponty egy 72 hektáros tározóból.

Pezsgő tavaszi vízparti élet

Tavasz van. Oly hirtelen történt, nem is tudnám megmondani, mikor is pontosan. Néhány hete még télikabátban ültem a fagyos parton, miközben télikabátomról peregtek a jeges eső szilánkjai és eközben csak ábrándoztam az oly távolinak tűnő, napfényben csillogó vízparti csodavilágról. Most is esik, de a langyos szél kellemes illatokat és élénk hangokat hoz felém. Az elsőként előbújt virágok és rügyező vízparti fák különleges aromája elegyedik a tó egyedi zamatával, s eközben számos madár csivitelése töri meg a nádas monoton susogását. Felpezsdült a vízparti élet. A partmenti nádasok rohamosan melegednek és ezt az olykor hangosan loccsanó halak is érzik. Sőt, ki is használják a lehetőséget arra, hogy sütkérezzenek a sekély vízben. Úgy tapasztalom, hogy a kiolvadást követően elsők közt a pontyok mozdulnak és keresik fel a partszéli részeket, majd később a nagytestű kárászok és keszegek is követik a példájukat. Ez az időszak remek lehetőség számomra, hogy egyik kedvenc módszeremmel, feltolós úszós szerelékkel cserkelhessek a bajszosokra. 

Optimálisnak ígérkező horgászhely egy izgalmas tavaszi pecához.

Én így horgászok

Az egyszerűségben hiszek

A módszer a lehető legegyszerűbb. A mai világban gyakran találkozhatunk olyan technikai újításokkal, melyek habár eredményesebbé tehetik a vízparton töltött időt, alaposan meg is bonyolítják azt. A feltolós szerelék egyszerűsége hangulatban visszarepít gyermekkoromba. Nincs szükségünk speciális horgászbotra. Persze a várható halak méretéhez igazítva kell választanunk egy nem túlságosan hosszú, rugalmas, de erős pálcát. Vannak olyan helyek, ahol a nádban jó eséllyel találkozhatunk 10 kilogramm feletti pontyokkal is, ennek valószínűségét érdemes előre mérlegelnünk. 

 Ilyen szép pontyokkal is találkozhatunk a partszélben.

Én általában medium pergetőbotokkal vagy kemény pickerekkel űzöm ezt a módszert. A nád miatt a fárasztások többnyire kemény harcok, ezért van szükségünk a horgászbotunk keménységére, a rugalmasságára pedig azért, mert a féket érdemes szorosan tartani, így csak a horgászbot rugalmassága csökkentheti a hal kirohanásainak vehemenciáját. A technika lelke egy lehetőleg magában súlyozatlan úszó. Én legjobban a 2 -6 grammosokat szeretem, duci testtel és hosszú antennával. A végszerelék elkészítésénél a súlyozásra kell nagyon figyelnünk, érdemes időt szánni erre a műveletre annak érdekében, hogy kellő érzékenységgel működjön a kapásjelzőnk. A horog felé 10 - 15 centiméterrel szoktam elhelyezni a jelzőólmot, ami az egész ólmozás legnagyobb sörétje kell hogy legyen. A jelzőólom felé újabb tíz centivel teszem a damilra a  főólmozást kisebb méretű, teljesen összehúzott sörétekből. 

Az összehúzott főólmozás és a távolabb elhelyezett jelzőólom.

Súlyozás

Úgy súlyozom ki az úszót, hogy a bóbita éppen csak kilátszódjon a vízből. Ezt követően a kiválasztott nádszéli horgászhelyre vetem a szereléket és az ereszték folyamatos emelésével megvizsgálom a víz mélységét. Azt a pontot keresem, amikor a jelzőólom éppen leér a fenékre. Ekkor, a legnagyobb ólom súlya már nem terheli az úszó testét, így az egy kicsit az előzőeknél jobban kiemelkedik a vízből. Amikor megtalálom a kellő eresztéket, akkor az ólom - ütköző távolságot megszoktam jelölni a horgászboton egy megkötött befőttes gumival annak érdekében, hogy a későbbiekben is könnyedén visszataláljak erre a mélységre. Azért fontos jól beállítanunk az eresztéket, hogy kellően érzékenyen reagáljon úszónk a kapás pillanatában. Amikor a hal felveszi a csalit, akkor a viszonylag nagy jelzőólmunkat elemeli az aljzatról, így az már nem terheli tovább az úszó testét így az hirtelen kiemelkedik a vízből az antenna teljes hosszában. 

 A kapás látványos pillanata.

Kapás

A szerelék összeállítását követően mindössze néhány szem csemegekukoricát szórtam a nád elé és a horogra is ebből tettem néhány szem mandulás csontibefőtt kíséretében. Nem kellett sokat várnom, az első kapás alig tíz percre a bedobást követően érkezett. A ellenfelem erőteljesen indult a nád felé de szerencsére a szerelék ellenállóságát kihasználva sikerült elirányítanom nyíltabb terület felé, majd gyorsan szákba is tereltem a kiló feletti tövespontyot. Sikerült csendesen, különösen nagy csobogás nélkül fárasztanom, így jó eséllyel reménykedhettem abban, a visszadobott csali ismét hamar gazdára talál majd. Néhány perc múlva az úszóm melletti nádszálak hirtelen megremegtek, jelezve, hogy a halak ismét a környéken keresgélnek. Hirtelen az úszóm kiemelkedett, majd határozottan indult balra a nád felé. Határozottan bevágtam, majd a megfeszülő zsinór és a csaknem tövében görbülő bot ismét jelezte, nem egy apró keszeggel van dolgom. Rövid, de annál élvezetesebb fárasztást követően ezúttal egy tükrös pihent a matracomon. Szerencsére több is akadt ezekből a nem túl nagy, de igen erős halakból. 

 Az első átejtett pikkelyes.

Mindössze néhány órát tudtam eltölteni a Velencei tó partján, de a jól kiválasztott módszernek és kiforrt stratégiámnak köszönhetően nagyon jót horgászhattam. Hét pontyot is sikerült ideiglenesen a merítőszákba majd a matracra fektetnem számos testes bodorka kíséretében. 

 Minden fogásom a horogszabadítást követően visszanyerte szabadságát.

Hasonlóan eredményes, érlényekben gazdag tavaszi horgászatokat kívánok minden sporttársamnak, minden olvasónak! 

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)