Rebelle terelő kalandjainak kezdetét itt, majd második próbáját itt olvashatjátok, a harmadik kalandja pedig emitt olvasható. Első alkalommal a szoktatás, ösztönök kibontakoztatása volt a program, utána stabilizáltuk a "balanszt", majd nekikezdtünk a tényleges tanításnak. Ez a mostani kalandunk pedig már egy új pályán, a nagy legelőn zajlott.
A körkarám a birkának biztonság, a kutyának könnyebbség, ám eljön az idő, amikor tudásunk kinövi ezt a teret, és akkor végre kiléphetünk a legelőre. Természetesen egy terelőbázis esetében ez a "nyílt tér" is zárt, hisz nem kockáztathatjuk, hogy a birka világgá szaladjon egy rosszul sikerült manőver után, ám egészen más hangulata van egy - másfél hektáron dolgozni, mint 50 négyzetméteren.
Rebi sikeresen megértette, hogy balansz során mit várok tőle, ám roppant hebrencs kis jószág és még nagyon kamasz, így engedelmesség tekintetében nem állunk valami fényesen. Ha pedig elönti a kis agyát az ösztönök adagolta rózsaszín máz (ami valószínűleg magas koffeintartalmú), akkor roppant nehéz vele szót érteni. A legalapvetőbb feladatokhoz - egyenes haladás és fordulások - a jelenlegi tudása már elégséges, hiszen rám "gyűjtve" szépen hozza a nyájat, viszont az ívei még nagyon szűkek. Vagyis olyan közel veszi az ívet fordulásoknál, hogy a birkák megugranak tőle, ezért akaratlanul is leválaszt egy-egy állatot.
Ez nem szerencsés, de a tréning végére ő is rájött, hogy plusz munkát gyárt magának. A feladat tehát az, hogy menet közben meg tudjam állítani, illetve le tudjam hívni a birkákról.A behívhatóságával általában nincs baj, de mint említettem, van ez a rózsaszín máz... befolyik a fülébe, és sajnos nem hall tőle :-) szóval adott két lehetőség: hosszú póráz, vagy megvesztegetés. A pórázt nem szeretem a terelés közben, beleakadnak a birkalábak, nehéz kezelni, stb., így ciki - nem ciki, jutalomfalatozok.
Sokaknak égnek áll a haja a gondolattól, hogy bármi más jutalmat is bevigyünk a karámba, mint a terelés megengedése (hisz neki az a boldogság, hogy terelhet), de az ösztön megléte nem kérdéses, ha pedig nekem így egyszerűbb, akkor ugyan miért lenne baj? A módozat tehát az volt, hogy mikor felém futott egy fél virslit (jó nagy darabot, hogy lássa) kidobtam mellé, beles jószág, lecsapott rá. Próbáltam innen behívni, de persze a birka érdekesebb volt, hát vártam még egy kört, mikor tudtam, hogy jól lát dobtam a virslit és utána rögtön még egyet. Nem volt ideje visszaváltani a birkára, és ez elég volt ahhoz, hogy kizökkenjen és be tudjam hívni.
Az idősebb kutyáimmal is az a tapasztalat, hogy nem hátrány, ha képesek leváltani a birkáról, nem hiszem, hogy ez elítélendő tulajdonság volna (bárki megnézheti a munkájukat!), ellenben annál hasznosabb. Sok feladat tanítását fel tudja gyorsítani, és ha már megismerte a kutya a feladat lényegét, onnantól kezdve a kaja teljesen elhagyható.
Például Jetta 8,5 éves lesz, IHT-TS 3 szinten van, azaz nemzetközi versenyeken "Tradicionális stílusban" a legmagasabb osztályban indul. Vele már távolsági munkát, elhajtást is gyakorlunk, de persze jó kutya holtig tanul, vele is megvan a magunk fejlődési terve, folyamatosan kattog az agyam, hogy a következő tréningen milyen feladattal próbáljunk meg előre haladni. Ezzel a videóval egyrészt a kajahasználatot szeretném szemléltetni: nagyon jól látszik, ahogy leveszi a szemét a birkáról, majd újra nyomás alá helyezi, illetve pici szeletet ad a haladó szintű munkából, aminek mi is csak a felszínét kapirgáljuk.
Mindig van elérhető cél, mindig van újabb akadály, ez a sport soha nem válik unalmassá, és amíg a kutya számára kényelmes az ügetés, addig gyakorlatilag bármilyen idős koráig űzhető. Jettával csak most kezdődik a karrierünk java, de ez legyen egy következő bejegyzés témája...
Hozzászólások
(nincs még hozzászólás)