Magazin

Blog

Terepre, de legalábbis fel – a Dunától az Apáthy-szikláig (és vissza)

2020. június 29.

Jelzett turistautak még Budapest központi részein is előfordulnak. Érdemes futóedzéseinken ezeket követni, felfedezni a városban megbújó erdőfoltokat, illetve felfedezni, hogyan juthatunk el erdős területekre.

Korábban már ajánlottam egy útvonalat, amellyel akár két szigetkört is ki lehet váltani. A maga 168 méteres szintjével már kissé ijesztő lehetett azok számára, akik mindig csak síkon futnak. Ha azonban kipróbálták és élvezték, akkor most olyan útvonalat javaslok, amely újabb lépés lehet a terepfutás felé (terepfutáson alapvetően nem szilárd burkolatú úton való futást értünk, de tipikusan hegyeken-dombokon való, tehát szintes futást is).

Ha felfedező utakra indulunk, sokat segít, ha jelzett utakat követünk. Ilyenekből, ha nem is sok, még Budapest belső részein is akad. Ha a környékünkön keresünk turistautakat, legegyszerűbb az openstreetmap turistautak-szolgáltatását használni. Itt a saját útvonalainkat meg is tervezhetjük, le is menthetjük, gps-útvonalként le is tölthetjük. A mai útvonalajánlatban az Árpád fejedelem útjáról induló zöld háromszöget követjük az Apáthy-szikláig, majd rövid ideig a zöld jelzésen haladunk, és a Gyöngyök útján térünk vissza.

Fel és le

Az előző alkalomhoz hasonlóan a Margitsziget környékéről indulunk. Akik villamossal érkeznének a szigetre, azoknak egy megállóval odébb, a Margit híd budai hídfőjénél kell leszállniuk – akik futva jönnek, azok hozzátehetnek vagy megspórolhatnak egy rövid szakaszt, attól függően, hogy Pestről vagy Budáról érkeznek.

Kiindulópontunk a Margit körút és a Frankel Leó út kereszteződése. Észak felé indulunk, elfutunk a Lukács fürdő és a Malom-tó előtt, A Császár-Komjádi Uszoda mögött, elérjük a Sütit akarok! cukrászdát (A). A hely nem csupán a remek édességek miatt érdekes, hanem azért is, mert 2014-ben egy évig itt működött a RUNtotta nevű, kifejezetten futókat célzó, klubként és öltözőként is működő bisztró. A nosztalgiától elérzékenyülve morzsoljunk el egy könnycseppet és forduljunk balra, induljunk el felfelé a Kavics utcán, ami tulajdonképpen egy lépcső, és zöld háromszög jelzés kezdete. Bár még lent vagyunk a városban, olyan érzés, mintha erdőben lennénk. Sajnos ez az érzés nem tart soká: a jelzés jobbra fordul, és kertek között haladunk. Hamarosan elérjük a Szeréna utat, ahol megint jobbra fordulunk, majd az első sarkon a Sarolta utcára, balra. Amikor elérjük az utca végét, élesen jobbra fordulunk a Szemlőhegy utcára  (a hely az előző útvonalról ismerős lehet), majd balra a Fajd utcára. Az utca végén a parkon át haladunk egyenesen, majd a Józsefhegyi utcán elérjük a Pusztaszeri utat (B).

Az útvonal

Balra fordulunk, Majd az első lehetőségnél átkelünk, és a Ferenchegyi úton futunk tovább. Az út enyhén balra kanyarodik, majd eléri a Ferenc-hegy tetején álló erdőt. Itt 600-700 méteren át valóban erdőben és terepen futunk (C), majd a zöld háromszög a Zuhany utcán át eléri a Törökvész utat, amin a zebrán átkelünk, és az első lehetőségnél balra fordulunk a Tömörkény utcára. Némi kanyargás után elérjük a Gárdonyi Géza utat, ahol balra fordulunk, majd szinte azonnal jobbra (D). A Balogh Ádám utcát (az ismert ultrafutó névrokona) követve ismét egy erdős részhez érünk, a Balogh Ádám sziklához, ahol a természet mellett még egy kis lejtőt is élvezhetünk. A jelzést itt kissé nehéz követnünk, de ne ijedjünk meg, lényeg, hogy a szerteágazó ösvényeken lefelé haladjunk: hamarosan elérjük a Bimbó utat (E). (Akik a Bimbó út alsó szakaszát ismerik, alighanem meg fognak lepődni: itt már csak egy szűk utcácska). Jobbra fordulunk, és hamarosan a Kapy utcához érkezünk. Itt zebrán kelhetünk át, de legyünk óvatosak, sajnos sok autós nem tulajdonít nagy jelentőséget az útra festett csíkoknak. 

A Vöröstorony utcán haladunk tovább, és élvezzük, hogy már nem kell sokat kanyarognunk és utcáról utcára fordulnunk – igaz, a szeszélyes budai utcaelnevezéseknek köszönhetően kb. 500 méter múlva a Vöröstorony utca felveszi a rá merőlegesen érkező Nagybányai út nevét. Egy újabb 500 méter múlva azonban a Nagybányai út élesen jobbra fordul, mi azonban nem követjük, hanem egyenesen haladunk tovább a kerítés mellett húzódó szűk erdei ösvényen. Hamarosan elérjük az Apáthy-sziklát, ahol érdemes megállni kicsit gyönyörködni a Lipótmező és a Hárshegy felé nyíló kilátásban. (Családi kirándulások, randitúrák ideális célpontja is.) 

Kilátás az Apáthy-szikláról

A zöld háromszöghöz a Nagybányai út kanyarjánál csatlakozik a zöld, és az erdőben halad tovább (a háromszög az Apáthy-sziklán ér véget). A zöldet követve (F) ismét igazi erdei ösvényeken haladunk, érdekes sziklaformázatokat hagyunk el, majd a jelzés meredeken jobbra fordul, és némi kapaszkodó után kiérünk a Görgényi útra. Ismét jobbra fordulunk, és elérjük a Batthyány térről induló 11-es busz végállomását, ahonnan a Görgényi utat Törökvész útnak hívják. Ez utunk legmagasabb pontja. Érdemes megjegyeznünk, mert innen indulva már igazi terepre is mehetünk (a későbbiekben ilyen útvonalakat is fogunk ajánlani). 

Elfutunk a Törökvész úton egészen a körforgalomig, átkelünk a Kapy úton (itt is legyünk nagyon óvatosak a zebrán), és jobbra fordulva eljutunk az első sarokig, ahol balra fordulunk. Ez ismét a Gárdonyi Géza út, néhány méteren át ugyanott és ugyanabban az irányban futunk, mint felfelé menet, de most nem térünk le az útról, hanem haladunk egyenesen (illetve az út kanyarulatait követve) tovább. A Móricz Zsigmond Gimnázium mögött, a szembetűnően őrzött Fullánk utcánál  a Gárdonyi Géza út neve váratlanul Törökvész lejtőre vált – itt figyeljünk, mert a feltűnő balkanyar és a Gábor Áron köz után jobbra le kell kanyarodnunk a Tövis utcára. A Tövis utcán haladva keresztezzük a Gábor Áron utcát (G), elhaladunk a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat kerítése mellett, és a Tövis utcán végigfutva a kabrió kivitelezésű Kapisztrán Szent János templom mellett ismét a Törökvész útra bukkanunk ki. (Ha a Törökvész lejtőnél elmulasztjuk a Fullánk utcára való lekanyarodást, szintén a Törökvész útra érünk – semmi vész, a Törökvész utat követve is leereszkedhetünk a templomig. A templom után még a körforgalomig a Törökvész utat követjük, de ott lekanyarodunk az Eszter utcára, majd a következő körforgalomnál lefele az Ady Endre utcát követjük. Az utca végénél szinte egyenesen folytatjuk utunkat a parkolón át, majd az önkormányzat épületének hátsó sarkánál induló lépcsőn leereszkedünk az első keresztező sétányig, majd jobbra fordulva a sétányon és az abból torkolló Mechwart lépcsőn keresztül elérjük a Margit körutat (H). Balra fordulunk, és a körutat követve néhány kereszteződésen átvergődve elérjük a kiindulási pontunkat. Mivel amúgy is biztosan meg is kell állnunk út közben valamelyik lámpánál, ezt a szakaszt már könnyed, lazító futással érdemes megtenni, a lámpáknál várakozáskor meg akár a nyújtásba is belefoghatunk.Mindenképpen alaposan nyújtsunk le. (Ha a nap forgalmas szakaszában vagyunk, és nem szeretnénk a körút mellett futni, az Ady Endre utca végén jobbra is fordulhatunk, és a Buday László, majd a Keleti Károly utcán át elérhetjük a Mechwart liget megállót, ahol villamosra szállhatunk. Ha Pest felé futnánk haza a Margit hídon át, akkor az Ady Endre utca végén balra érdemes fordulni, majd az utca végén a Rómer Flóris utcára jobbra. Itt lefelé indulunk, majd a parkolóval szemben a zebránál áttérünk a Mecset utcára (ami egyébként a kanyar felett Ankara utca, csak hogy az élet egyszerűbb legyen), és azon keresztül érjük el a körútat.) Az alapos nyújtásról ne feledkezzünk el!

Ami a jelzéseket illeti, érdekes tapasztalatokkal gazdagodhatunk. A zöld háromszög jelzés még viszonylag gondozott, habár néhány kritikus ponton hiányoznak, de legalábbis nem elég szembetűnőek a jelzések. A zöld rövid szakaszán lényegében el sem lehetne tévedni, de itt is sűrűn találkozhatunk a jelzéssel. A Gyöngyök útján azonban sem felfelé, sem lefelé haladva nem tudtam felfedezni egyetlen jelzést sem (még a templomnál sem láttam ilyet, pedig zarándokútról van szó). Az útvonal honlapja szerint „A Via Margaritarum (Gyöngyök Útja) zarándokút egy folyamatosan járható, jelzett útvonal”, máshol viszont azt olvashatjuk, hogy nem mindenhol vannak jelzések, csak a fő turistaútvonalak között. Mivel azonban ezen a szakaszon más jelölt útvonal sem vezet, érthetetlen, hogy miért nem találunk jelzéseket. Ugyanakkor a 11-es végállomásától nem messze az erdőben már találhatunk jelzéseket, méghozzá más útvonalak jelzéseivel párhuzamosan.

Gyöngyök útja jelzés a Törökvész út végétől nem messze

Szerencse azonban, hogy bár az útvonal nem követhető egyszerűen, ha véletlenül le is tévedünk róla, nagyon nem tévedhetünk el. (A lényeg, hogy lefele és Pest felé haladjunk – a domborzati viszonyoknak köszönhetően nem olyan nehéz tartani az irányt.)  Ha elsőre nem is sikerül a pontos útvonalat követnünk, ne keseredjünk el: legközelebb megint megpróbálkozhatunk vele, és  jó játék is addig próbálkozni, míg össze nem jön. Ezután az útvonalat variálhatjuk is úgy, hogy egy-egy szakaszt a párhuzamos utcákon futunk. (A legegyszerűbb és legeltévedésbiztosabb, ha a Bimbó utat követve megyünk fel a Kapy utcáig, a 11-es végállomásától a Törökvész úton ereszkedünk vissza ismét a Bimbó útig). Az útvonalat megtehetjük fordítva is. 

A fent ismertetett útvonal 11,8 km és 240 méter szint van benne. Néhány utcányi eltérés ezen jelentősen nem módosíthat. Természetesen nem csak futva érdemes megtenni, kellemes séta lehet akkor, amikor messzebbre nem mennénk kirándulni, de jól esne járni egy kicsit. Megállóként a már említett Sütit akarok! mellett az Eszter utca felső végében található Kuckót ajánlhatjuk, de a séta végén a Margit körúton és környékén számos kellemes hely között válogathatunk.

Mivel az útvonal kezdetben szinte folyamatosan emelkedik, majd szinte folyamatosan ereszkedik, az edzésélményt (és persze az edzés hatékonyságát) döntően meghatározza az erőbeosztás: azaz hogy ne fussuk el az elejét. Ebben segíthet a pulzus ellenőrzése – de erről már a következő posztban lesz szó.

Címkék:

Fejes László

Kiskoromban kövér gyerekként minden este futni küldtek. Én persze utáltam, és csak addig tettettem a futást, amíg az ablakból láthattak.

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)