Magazin

Blog

Túrakutya - de milyen?

Egy kis segítség azoknak, akik az átlagember irányából közelítették meg a sportot és túrázáshoz szeretnének kutyát vállalni. Alapvetően a kutyák többsége alkalmas arra, hogy túrakutya legyen, de komolyabb teljesítménynél már számítnak a fajtafüggő adottságok is.

A trail-dog azaz túrakutya fajtájának kiválasztása legalább olyan kardinális feladat, mint a neveltetése később, hisz vannak adottságai, amiket genetikájában hordoz. A speciális feladatra a döntésben a legfőbb szempont az, hogy milyen távokat szoktunk túrázni.

0-15km-ig:

Bármilyen kutya megfelel, akinek a kora és egészségi állapota ezt megengedi. Kölyköket 8-9 hónapos korukig ne vigyünk 5km-nél hosszabb távra, óriás testű kutyákat pedig még ilyen hosszra se. "Turcsiorrú" fajták hajlamosak légzési problémákra, így hiába ugribugri és jó kondíciójú egy boston terrier, sajnos a nyári kánikulában nehezebben bírja a túrákat. Volt szerencsém együtt túrázni yorkie-val,boston terrierrel, havanese-vel is, mind a saját lábukon járták le a túrát (kivéve Yuriyt, a bostont, aki a 40°C-ban sztrájkot hirdetett). 

Gyilkos és Mazsola kirándulnak
 Gyilkos és Mazsola kirándulnak

 

15-50km-ig:

Az ölebek és társasági kutyák egy része nem alkalmas már ilyen távok túrázására, ahogyan néhány extrém nagy méretű fajta sem. A törpetorpedók közül a kicsi terrierek meglepően jól bírják a terhelést, ahogy a tacskók is. Ilyen távokra csak edzett, egészséges kutyát vigyünk, kölyköket ne! Ha esetleg nagyot vállalunk egy kétséges teljesítményű kutyával, gondoljunk bele, hogy készek vagyunk-e esetleg 20km-en átcipelni…? 

Lemmy és Floki
 Lemmy és Floki

 

50km fölötti több napos túrák:

Típusban és fajtában az előző kategória érvényes, azzal a kiegészítéssel, hogy itt már a szoktatás és a neveltetés is számít. 

Lemmy & Pogo & Ozzy
Tapasztalt túratársaim: Lemmy, Pogo és Ozzy 

 A fajtaválasztásnál szempont a nevelhetőség is. A közhiedelemmel ellentétben nem minden nevelés kérdése, hiszen a fajták kialakulásának lényege, hogy a kutyát ne kelljen "nulláról" indítani, csak bizonyos, a fajta által meghatározott keretek közt vagyunk képesek egy kutyát megnevelni. Ilyenformán pl. egy német juhászkutya vagy border collie sokkal-sokkal könnyebb eset, mint egy basset hound. Ha póráz nélkül szeretnénk kutyával túrázni, akkor kétszer gondoljuk meg, hogy szeretnénk-e vadászkutyát venni e célra, főleg kopót… (basset hound, beagle, különböző véreb fajták, stb.). A vizslákat is komolyan kézben kell tudni tartani, hogy ne induljanak el egy-egy nyomon, és az északi szánhúzó fajták sem az engedelmességi versenyek sztárjai. Ha egy husky vagy német vizsla a szívünk csücske, akkor vagy kössük fel a gatyát engedelmesség szempontjából, vagy készüljünk rá lélekben, hogy a Fifi pórázon kísér majd utunkon. A társasági célra tenyésztett kis ölebek, ha megfelelő a kutya-gazda viszony, akkor kiváló túratársak, hisz gazdafüggők, és a vadászösztönük is olyannyira elkopott, hogy csekély kedvet éreznek a kóborlásra. A juhászkutya fajtákkal a legkönnyebb ilyen szemszögből, de természetesen ők sem kiképzetten jönnek a világra, sőt, ezek a fajták sokszor érzékenyek és hosszú, türelmes szocializációra van szükségük. A nagytestű nyájőrző kutyafajták, terrierek, agarak és összességében minden olyan fajta, ami önálló munkavégzésre lett szelektálva (tehát nem az ember irányította minden mozdulatát) a legnehezebben képezhetők (volt engedelmes vizsgát tett kaukázusi juhászkutyám, a tapasztalat mondatja ezt velem). Ezek a vagány, makacs kutyák igazi egyéniségek, de ritka az olyan köztük, akinek tényleg stabil a behívhatósága vagy épp a helyben maradása, ráadásul sokszor bizalmatlanok az idegenekkel. Abba gondoljunk bele, hogy a társunknak kontrollálhatónak kell lennie idegen túrázokkal való találkozás, vagy vadállat hirtelen felugrása esetén is, nem beszélve a többi túrázó kutyájáról! 

Két gazdához tartoznak a képen látható kutyák, ekkora falkánál már elengedhetetlen az engedelmesség!
 Két falka sétája - két gazdával. Mikor egy gazda három-négy kutyát vezet, már elengedhetetlen az engedelmesség! 

Ha igazán hosszú túrákra keresünk társat (50 km, vagy több), akkor már élesebbre kell állítani a szűrőt, ha pedig trail futás a cél, akkor alig néhány tucat fajta marad fenn a listán. Ezen ambíciókhoz kifejezetten sportos fajtát keressünk, ha lehet “munka vonalból” (sok fajta már kettévált kiállítási-, és munkára, sportra szelektált vérvonalakra). Fontos a jó hőleadó képesség (nagy szőr, turcsi orr ezt hátráltatják), a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy 40 kg felett már nemigen akad kutya, aki ezt teljesíteni tudná. A legnépszerűbbek a border collie-k, kelpie-k, különböző vizslák, malinois-k és alkalmas nagyjából az összes klasszikus sportkutya fajta, ide értve a dobermannokat, uszkárt, jack russel terriert, és persze szívem csücskeit, a beauceronokat is, természetesen a felsorolás messze nem teljes. 

Pogo, Jetta, Lemmy
 Pogo, Jetta, Lemmy  

Bármilyen fajta mellett is döntünk, szánjunk időt a megismerésére és a megfelelő tenyésztő felkutatására. Nagyon sokan pusztán pénzgyárnak tekintik a kutyaszaporítást és ilyen emberektől százával kerülnek piacra beteg, keverék, idegileg instabil kutyák. A másik jó választás az örökbefogadás. A legtöbb szervezet nem csupán egészséges, rehabilitált kutyákat ad örökbe, de az illető jószág természetét, személyiségét is ismerik. Mivel a túrázáshoz/trailhez nem szükséges speciális ösztönkészlet, elegendő a könnyű vezethetőség (értem ez alatt a kezelhetőséget, engedelmességet, megfelelni akarást), és a fizikai paraméterek (az említett jó hőleadás, atletikus felépítés, lehetőleg rövid szőrzet) a fantáziánknak és egyéni elképzeléseinknek is teret adhatunk a fajtaválasztás során.  

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)