Magazin

Blog

Újra a Kéken - szintfelmérő 50-es a Vértesben

Az elmúlt fél évben egy számomra új élethelyzethez próbáltam alkalmazkodni, így a háttérbe szorult az intenzív mozgás. Mostanság kezdem újra felvenni a fonalat, ezért február 28. vasárnapra maradt az év első 50 km-es túrája. A rendelkezésre álló idő, az utazás és az elérhető (instant) túrák miatt egy közel 3 és fél éves tervemet poroltam le és a Vértes felé vettem az utamat, hogy az OKT Bodajk és Szárliget közötti 10-es szakaszát járjam végig.

Keményvonalas kéktúrázók most biztosan felszisszennek, hogy minek ez a rohanás? Egyszerű a válasz: most egy jól tervezhető 50-es útvonalra volt szükségem könnyebb terepen, relatív közel, de kevés lakott területtel. Budapest térségéből pedig a Vértes kiváló célpontot jelent.

07:17 - Tudom, hogy fejjel lefelé pecsételtem, de a lényeg ugyan az. Ott voltam, végig jártam, megéltem.

Úgy tartom magamról, hogy egy 30 km-es túrán álmomból felébresztve végig kell mennem, de egy átlag ötvenest is illene bármikor teljesítenem. December óta csak 10-20 km-es könnyű túrákon jártam, ezért inkább szintfelmérőnek értelmeztem a mostani utat, mint rutinműveletnek. Az 56 km-es táv és a korlátozott idő feladja a feladatot az újrakezdéshez, de az 1300 méter szintemelkedés nem sok. Előkotortam hát a Mátrabérc óta pihenő Evadict MT2-es terepfutó cipőmet és a felszerelésemet is igyekeztem a túrához igazítani az FH900-as hátizsákkal.

A hidegfront után hűvös, szeles, de ragyogóan napos időben indultam Bodajkról vasárnap reggel 7 óra körül. Az OKT nyomvonalát a korábbi nyílegyenes aszfaltos bekötőúttól keletre a szántóföld felé kanyarintották. Alföldi gyerekként nekem felüdülés volt ez a lapos terület, még ha a szeles időben kellett is a tempó, hogy ne fázzak. Nem öltöztem melegen, az MH900 polárra egy softshell helyett az esőkabátomat húztam, mint szélzáró réteg. Ez volt most kéznél (ami hátizsák mérete miatt) kis helyet foglal, de a reggeli hűvösben több hőt tartott, mint a vékonyabb széldzseki. A Kalenji futósapi mozgás közben a legtöbbször elég nekem, de a szélben most kevés volt. Az MH900 polár kapucnija kéznél volt és segített. Szabása miatt jól követi a fej formáját, rugalmas és a legtöbb dzsekivel ellenétben puha és csendes. Lehúzva pedig az ember nyakát és tarkóját is védi.

07:44 - A hidegfront utáni szembeszél és napsütés a tökéletes szelfi titka

Csókakőről a vár mögötti völgyben vezet fel a kék a Vértes tömbjére. A reggeli fényekben nagyon látványos volt az erdő. A szürke bükkös, mint gótikus oszlopcsarnok tartotta az égboltot. Felérve a platóra először műút, majd egy sáros ösvény mentén vitt a kék. Jól éreztem magam a napsütésben, jó tempóban haladtam, amit rendszeres fényképezéssel lassítottam. Rengeteg fát fotóztam.

22 km-nél jártam, amikor 11:15-kor beértem Gántra. Meg is álltam pár percre pihenni és enni. Tulajdonképpen eseménytelenül telt eddig az út, én pedig jó állapotban voltam, mintha csak fél órája indultam volna. Innentől továbbra is nyugodt volt az út kb 32 km-ig, a Csáki várig. Ekkor kezdtem érezni, hogy fáradt vagyok és egy szép lassú hullámvölgybe kerültem. A 30 km környéke mindig ilyen, nem ért váratlanul.

Ettem egy energiazselét, mert az éppen elég ilyen helyzetben, de segített a pompás látvány is a völgyben felfelé. A Vértesben a Kéktúra mentén szinte nincsenek is nagy és mély völgyek. Nem éles, öreg ráncok szabdalják a hegység testét, inkább sekély mosolygödrök színesítik a felszínét. A sok-sok redőt pedig vékony selyemkendőként fedte az avar, teret engedve a formáknak. A túra elejétől, Csókakőtől folyamatosan az járt a fejemben, hogy ide mihamarabb vissza kell jönnöm, annyira megtetszett a környék.

08:16 - Csókakő előtt járok még.

Kőhányáspusztán technikai szünet következett. Már 36 km megtett útnál jártam és az előnyei (tapadás és ütéscsillapítás) mellett a hátrányait is kezdtem érezni a terepfutó cipőnek. Közel fél év után a talpamnak ismét meg kellett szokni a hosszabb távot és a mellé választott puhább cipőtalpat.

Az MT2-nek a talpa közepén lévő bütyök néha-néha nyomta a talpamat egy ponton. Persze ne felejtsük el azt, hogy ez terepfutócipő és gyalogláskor hosszabb időt tölt a talpunk a talajon. Futás közben még akkor sem éreztem ezt a nyomást, amikor már gyalogláskor igen. Szóval a rendeltetésszerű körülmények között való felhasználás nem véletlenül ajánlott, de a talpamnak is vissza kell szokni a korábbi terheléshez, még ha nem is kényes.

09:05 - A Csókakői vár mögött húzódó Vár-völgyben haladok felfelé. Bükkfák tartják az égboltot

A terepfutó cipőkhöz hasonlítva a keményebb talpú túracipőknek mindenképpen előnye az, hogy az ilyen egy-egy ponton jelentkező nyomást, vagy a köves talajon a hegyes felületek szúrását kevésbé érezzük. Csak pár perc szárítás, ennyi elegendő volt a lábamnak. Kiporoltam a cipő belsejét és nagyjából 50 perc alatt Várgesztesre is értem. Eddig a legnagyobb nyugalomban egyedül tébláboltam, de innentől társaságom lett. 

Várgesztesen találkoztam párommal és a két kutyánkkal. A nap korábbi részében jól haladtunk mindketten. A tervezettnél majd' fél órával hamarabb, 15:35-kor indultunk is tovább együtt. Nekem a teljes Vértes hiányzott az OKT-ből, neki pedig már csak a Várgesztes és Szárliget közötti szakasz. Ő egy körtúrát választott és az utolsó 16 km-t közösen tettük meg. Vitányvár közelében még éppen volt elég fény pár fotóhoz. A hátralévő út alatt a terveknek megfelelően apránként ránk sötétedett és az utolsó egy órát a fejlámpák fényénél sétáltuk végig könnyű terepen. 19:15 körül pecsételtünk Szárligeten és még idejében haza is értünk.

13:45 - A Csáki vártól haladok felfelé. Pár perc múlva felérve el is múlik a holtpont

Arra számítottam, hogy fáradtabb leszek és nehezebben megy majd a nap, de ellenkezőleg, meglepően jó formában voltam. Pár perc híján 12 óra alatt teljesítettem az 56 km-t, de sokat fényképeztem és a túra végén együtt már lassabbak voltunk. Elégedett vagyok a nappal. A 2020-as évben összesen 2133 km-t gyalogoltam túra és edzés gyanánt. Aktív teljesítménytúrázók mellett még kispályás vagyok, de ilyen mennyiségre azért már emlékszik az ember teste. Úgy éreztem, hogy ilyen terepen még 15-20 km-t jó érzéssel teljesítettem volna, de jó döntés volt megállni, mert gondolni kell a másnapra.

Kihagyás után nem szabad ilyen hirtelen belecsapni a hosszabb távokba. Másnap munka közben, az íróasztalnál éreztem is az ülőmunka és a kevés mozgás hatását. Ilyenkor nem szeretek irodista lenni. Szívesebben mentem volna még egy ötvenest, mint hogy egy helyben üljek. Izomlázam már évek óta nincsen a túrák után, de a munka közben lemerevedő izmok és ízületek ellen ideje lenne már valamilyen tornát megtanulnom. Amúgy meg fokozatosság és fokozatosság!

17:16 - A Vitányvár mellett járva nagyon szép fények voltak, majd az utolsó képeket a Körtvélyes-tetőre érve készítettem 17:50-körül

Kellemesen csalódtam a Vértesben, sőt, beleszerettem! Csákvár és Gánt környékén többször jártam már, de ott nincsenek ilyen látványos bükkösök. Leszámítva az egykori bauxit bányát, eddig nem is gondoltam túl izgalmasnak a terepet, de nagyot tévedtem. Gyönyörű erdők borítják a Vértes dolomit testét és mondhatni fantasztikusan elegáns völgyek tagolják a Kéktúra nyomvonala mentén. Az edzettebbek 1 nap alatt könnyen végig járják az OKT 10-es szakaszát, de a jelenlegi helyzetben közepes körtúrákkal számolva is 2-3 nap alatt teljesíthető a Kék. Érdemesebb is így tervezni, mert annál többet látni a hegységből. Menjetek Ti is a Vértesbe, megéri! Én biztosan visszatérek, amint tudok.

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)