Újrakezdők figyelmébe

Joggal kérdezhetnék tőlem, hogy egy 42 éve folyamatosan futó ember, mit tudhat az újrakezdésről? Különösen úgy, hogy közben büszkén vallja, hogy az edzőinek köszönhetően elkerülték a sérülések. Szerencsére, valóban nem sok ilyen esetről tudok beszámolni, de az utóbbi években, mégis volt benne részem néhányszor. Ezekről a tanulságokról szólnék egy pár szót.

Kinek mi számít újrakezdésnek?

Újrakezdeni lehet egy sérülés után, aminek a hossza pár naptól akár hónapokig tarthat, vagy az egzisztenciateremtésre szánt évek után. Mindkét esetben fontos a fokozatosság, igaz hogy az arányok egészen mások lesznek. 

A sérülés okozta kihagyás utáni kezdés, legfontosabb kritériuma a teljes gyógyulás.

Nem érdemes sürgetni, mert a sérült testrész kímélésével, nagyon könnyen túlterhelhetjük az addig egészségeset. Arról nem is beszélve, hogy a kompenzáció miatt, a koordináció is károsodhat. Egy izomhúzódás, a mélységétől függően, pár nap pihenést igényelhet kenéssel és borogatással. Ez néha még jó hatást is gyakorolhat. Ilyenkor is érdemes alacsony kilométerszámmal kezdeni, éppen hogy csak megjáratni az izmokat. Ha hosszabb ideig tart a gyógyulás időtartama, (hetek, hónapok) akkor pedig érdemes visszamenni az alapokra.

Tehát séta-futás kombó.

Tudom, hihetetlenül hangzik, mert azt gondoljuk hogy a futás olyan mint a biciklizés, sosem felejtjük el ha egyszer már megtanultuk. Nem folytathatjuk ott ahol abbahagytuk, mert az izmoknak újra szüksége van arra, hogy fokozatosan szoktassuk vissza a terheléshez. Ha jók az alapok, akkor szinte napról napra látszik a fejlődés mértéke.

Hasonló a helyzet a több éves kihagyás után is. 

Sokan gondolják úgy, hogy ugyanott folytathatják ahol abbahagyták, de ez egy igen veszélyes "játék". Az óvatosabbak, 0,6-os vagy 0,8-as szorzóval próbálkoznak. Van egy rossz hírem a számukra, mert sajnos ez nem így működik. Ennek általában sérülés a vége. Az elménk ugyan emlékszik a múltra, de a testünket újra fel kell építeni. Ez a folyamat gyorsabban játszódik le, mint egy kezdőnél, hiszen van mire emlékezni az izmoknak. A reflexek szépen beindulnak, ha a testünk monitorozásáról sem feledkezünk meg, és fokozatosan szoktatjuk testünket a terheléshez.

A heti kilométeradagot, max. 20%-al "illik" emelni.
 

Amire érdemes odafigyelni

Szerencsésnek mondhatom magam, mert néhány kivételtől eltekintve nem sokszor volt részem hosszabb kihagyásban. A leghosszabb még 198 -ben történt, amikor egy rekord hidegeket hozó télen egy hosszú futás közben megfázott a térdkalácsom. Azóta különösen figyelek arra, hogy melegen tartsam, és már 0 fok körül is felveszek egy plusz réteget. Jelenleg ez a nadrág vigyáz rám. Kisebb-nagyobb pihenőkkel 4 hónapig nyűglődtem, mire elkezdhettem újra futni. Pár hét után jutottam el addig, hogy fájdalom nélkül tudjak puha talajon 3 km-t futni.

Júliust írtak ekkor, és az október végi maraton Budapest Bajnokság volt az utolsó esély arra, hogy junior (19-21 év) első osztályú szintet fussak, ami 2 óra 28' volt. Akkori egyesületem, a BVSC vezetése részéről nem voltam nyomás alatt, de engem izgatott a kihívás. Mivel sportállásban voltam, ezért alkalmam volt naponta többször is futni.

Volt olyan alkalom is, amikor a hosszúra nyúlt nyári napokon ötször is kimentem futni, és nap végére már 15 Km-t jegyeztem. A türelem és a szorgos Km gyűjtés meghozta a gyümölcsét, mert 2 óra 25' -re faragtam az egyéni csúcsomat. A következő évben, a biztos alapoknak köszönhetően, 6 héten belül kétszer futottam 2 óra 18' - el kezdődő maratonokat. A második leghosszabb kényszerpihenőről, A Lelkem fut című írásomban már említést tettem. Kilenc hétig tartott, amit szintén, nem nagyon neveznék sportsérülésnek, (Bechterew-kór) de az újrakezdés menetét ismét alkalmaztatta velem.

Nem voltam könnyű helyzetben, hisz egy edzés közben, egyik lépésről a másikra váltam mozgásképtelenné. 30 éve futottam akkor, és már az is komoly erőfeszítésbe került, hogy futócipőt húzzak, mert féltem kimenni futni. Lakótelepi háztömböket kerülgettem, séta és a futás váltogatásával. Az első alkalmak még 10'-ig sem tartottak. Hónapokba került, míg újra bemerészkedtem a Népligetbe, pedig csak 650 méterre van a lakásunktól. Ismét sikerült felépíteni magam, és 3500-3900 Km közötti éveket teljesítettem, csupán futásszeretetből. Ritkán versenyeztem, de ha elindultam valahol, még mindig sikerült a korosztályos dobogókat elcsípni.

A 2012-es "törést" követően, a biológiai terápiának köszönhetően újra fájdalom nélkül élhettem majd három évig. Ezt az időszakot is sikerült jól kihasználni, mert a 2014-es év felejthetetlen élményekkel gazdagította, addig sem eseménytelen életem.

Amire nem számítottam

2015-től már a biológiai terápia és a gyógytorna sem tudta megakadályozni a csigolyáim elcsontosodását. Egyre inkább szűkült a mozgásterem és a koordinációm is nagyon megváltozott. Elengedtem a futó álmaimat és berendezkedtem az életmódszerű, napi 5-6 km teljesítésére. Nyilvánvaló, hogy ezáltal az alapjaim is sokkal gyengébbek lettek az évek múltával. A tavaly szeptemberben történt futóbalesetem utáni visszatérés sokkal több időt vett igénybe az addigiakhoz képest. Megbotlottam egy kőben és az esés helyett, reflexből a bal lábammal szerettem volna megtartani az egyensúlyomat. Nem sikerült igazán a produkció, mert a bal combomban izomszakadást szenvedtem.

Hat hétig pihentem, és csak azután kezdtem el óvatosan mozogni. Kikötöttem magam egy gumiszalaggal a korlátvashoz és egy helyben futottam, 10-15 másodperceket. Igyekeztem emelni a térdeimet és a technikára figyelni, hogy ha újra futhatok, akkor ne kerüljek hasonló helyzetbe a csoszogás miatt. Az újrakezdés időpontját érzelmi alapokon választottam meg. 1978. november 12-én kezdtem el atletizálni, ezért úgy gondoltam, hogy talán elkezdődhet megint valami jó ezen a napon. 

Hogy hol van az út vége, még nem tudom. A biológiai terápia sűrítésével egy kicsit elviselhetőbb a fájdalom, és szemlátomást jobb minőségű életet élek. Fél év után tartok ott, hogy újra tudom teljesíteni az 5-6 km-t, két-három rövid pihenővel 6'10" - 6'20" / Km átlagban. Mint látjátok, hiába van meg a masszív futó múlt, még akkor is jöhetnek váratlan helyzetek.

Nehéz volt szembesülnöm azzal a ténnyel, hogy a régen bemelegítő futásnak számító km-ek, ma már soknak bizonyulnak.

Talán az is egy tanulság, hogy 50 év felett már több időt kell szánni a regenerálódásra. A terápiaként alkalmazott, mindennapi futást is meg kell szakítanom 1-1 pihenőnappal. Igyekszem uralkodni az érzelmeimen, és három nap után pihenek egyet.

A megváltozott koordináció miatt, már nem azokat az izmokat használom, amikkel többször is körbefuthattam volna a Földet, így a nulláról kellett kezdenem az egészet. Higgyétek el, hogy ez még számomra is hihetetlenül hangzik. Ezért gondoltam rá, hogy megosztom Veletek ezt a tapasztalatot, hátha tudok segíteni vele valakinek.