Magazin

Motiváció

Üveges Ádám

Kedves Olvasó! Ha idáig eljutottál valószínűleg neked sem ismeretlen a megszaporodott pulzusszám, az érzés, hogy tényleg élsz, hogy teszel valamit jót a közérzetedért, az egészségedért. Az elsődleges szempontok számomra is ezek voltak, meg persze el akartam terelni a gondolataimat egy magánéleti válságról.

Így eldöntöttem hogy felhúzom a futócipőt. A családomban sosem volt nagy hagyománya egy sportágnak sem, így egyedül vágtam bele. Az elején csak mentem minden nélkül, éreztem hogy dobog a szívem, elkapott a szabadságérzet. Miután hazaérve kifosztottam a hűtőt és fél óráig álltam a tus alatt nekikezdtem edzésterveket böngészni. Akkor akadt meg először a szemem egy félmaratoni versenykiíráson. Onnantól arra kezdtem el készülni mint az őrült. Persze önfejű voltam és következetlen, így pamut trikóban, meg egy Air Max-ben indultam neki a versenynek. A vége nagy küzdelmek és kompromisszumok árán 1.59 lett, de akkor már nem volt visszaút :D Hazamentem és két nap múlva edzettem tovább, most már hallgatva a tanácsokra. Idő közben a susogós nadrágot felváltotta a technikai légáteresztős alsó, a tornacipőt a futócsuka, a pamut pólót a szintén technikai felső. Bejöttek az olyan szavak mint az interval, a fartlek és barátai. Elkezdtem odafigyelni mit eszek edzés előtt és után. Fél év után jött egy kisebb törés, rá 3 hónappal az első maraton. Meglepő módon ismételten elsietve. Szép verőfényes júniusi napon elrajtoltam Szegedről az 1. EPAM maraton keretein belül. Igazából ez volt a következő mérföldkő a futásban. Két falat kellett leküzdeni, egy 28-nál, egy pedig 39-nél taglózott le. Ilyenkor mondogattam magamban hogy ki ez a hisztis kiscsaj? Az előbb egy 70-es papa hagyott le. Gratulálok! Felmérgeltem magam és mentem tovább, bokortól bokorig, villanyoszloptól villanyoszlopig, mindig kiszemelve valami tereptárgyat. 4 óra 43 perc tragikomédia után beértem és 2 hétig a közelébe sem mentem a futócipőnek. Utána viszont elkezdett kacsintgatni felém a cipő, valahogy mindig a látóterembe vándorolt. A maraton után minden elérhető infót elolvastam a futástechnikával, frissítéssel, nyújtással, bemelegítéssel, edzéstervekkel kapcsolatban. Nem mondom hogy okosabb lettem, mert sok ellentétes infó kering a világhálón még egy egyszerű futózoknival kapcsolatban is. Így saját bőrön tapasztalva vágtam neki újból. Azóta eltelt már pár év, túlvagyok 4 maratonon, egy 50-es ultrán, és huszonvalahány félmaratonon. Még mindig nem untam meg a célbaérés örömét, illetve ahogy verseny és edzés közben is egyaránt elkap a flow, az érzés, hogy a világból is ki tudnék futni. Idő közben rengeteg embert ismertem meg, sok életcélt, életutat. Láttam a küzdelmet ahogy egy műlábas futó rótta a kilométereket pár méterrel előttem. Láttam az önzetlenséget, ahogy egyik futó magnézium tablettát ad a görcsökkel küszködőnek, vagy energiaszeletet annak aki épp az eléhezéstől szédeleg. Büszke vagyok hogy futóként én is ennek a közösségnek a tagja vagyok és szeretném másokkal is megismertetni ezt a világot, hogy mennyi pluszt képes behozni a futás az életünkbe, hétköznapjainkba. Ha kedvet kapnál egy kis aszfaltkoptatáshoz a #Corvinrun csapatában szívesen várlak!

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)