Nagy Zoltán

Gyerekkoromban Édesapám sokszor elvitt túrázni a Mátrába és a Bükkbe. Akkor még nem gondoltam volna, hogy ezen élmények egy életre elkísérnek. Számomra a hegyek világa lett az igazi otthon, ott érzem magam teljesen boldognak és felszabadultnak. Minden út egy kihívás, mely párosul a csodálatos látnivalókkal, kívánhat ennél többet az ember?
Azt tapasztalom, hogy aki ebbe belekóstol, az többé nem lesz képes ezt elengedni. A hegyek kiszakítanak a szürke hétköznapokból, elfeledtetik velünk a gondokat.

Fő mottóm: Nem a csúcs a fontos, hanem az oda vezető út.

inspirált

Nagy Zsuzsanna

Egy sportsérülés után, nagyon hosszú időt kihagyva... Újra futok...
Köszönöm Decathlon!
Nincs lehetetlen!!!

inspirált

Barna Marsó

A sport életem része, hiszen gyerekkorom óra sportolok, járok edzésekre és sportrendezvényekre, versenyekre. Felnőttként belátva, hogy mennyi mindent köszönhetek ennek az életformának próbálom környezetembe minél több mindenkinek átadni ismereteimet. Szeretném, ha a gyermekeim is, mint sokan mások körülöttem örömmel húznák fel futócipőjüket, vagy ülnének a kerékpárra, akár nagyobb távokat kerekezve.
Manapság az én sportágam a futás. Jellemzően inkább a félmaraton, mint a maratoni távokon szoktam indulni. Korábban pedig versenyszerűen kerékpároztam, és úsztam. Számtalanszor úsztam át és kerültem meg a Balatont is. Álom sportágam igazából a triatlon.

inspirált

Terekiné Rendes Éva

A mozgás alapvető életjelenség, meghatározza szervezetünk egészségi állapotát, fizikai és szellemi teljesítőképességét. A mozgás számomra is maga az élet. Amióta az eszemet tudom, mindig sportoltam valamit. A nordic walkingra tíz évvel ezelőtt bukkantam rá. Magával ragadott a benne rejlő szabadságérzés, a ciklikus mozgás öröme, a természet közelsége, a technika lazasága, a gyaloglás könnyedsége. Baráti társaságunkkal immár egy évtizede minden szombaton 10 órakor találkozunk, és két órán keresztül csak megyünk, megyünk és megyünk. Közben élvezzük a jó levegőt, átszellőztetjük a tüdőnket, megbeszélünk minden fontos és kevésbé érdekes dolgot, figyelünk egymásra, összetartozónak érezzük egymást. Rácsodálkozunk a természet évszakonként változó szépségeire, rendszeresen felkeressük a mi Dunánkat, ami mindig méltóságteljesen folyik, mi pedig hagyjuk, hadd folyjon... Kívánom, hogy még hosszú évekig képesek legyünk mindannyian erőben, egészségben nordic walkingozni!

inspirált

Péterfay Krisztina

“A tested drága kincs. Ez a járműved a felébredéshez. Bánj vele gondosan" -mondta Buddha.
Egy bölcs mondás szerint csak egy állandó dolog van az életben: A változás!
Képtelenség egyenes úton haladni, néha le-letérünk az útról. Van, mikor kötéltáncosként éled napjaidat, s egyensúlyozol minden pillanatban s van, mikor olyannyira kilengsz, hogy nincs mese, valakinek utánad kell kapnia. Mindig, minden egyes pillanatban állnak melletted és segítik utadat. Vezetgetnek, irányítanak, motiválnak, visszaterelnek a Neked szánt útra.
A határaid feszegetésével elméd is egyre felszabadultabbá válik; a határtalan boldogság érzése vesz körül. Megengedi számodra, hogy a lehető legjobb Önmagad legyél!

Mindezt a mozgás megadja nekem. Megváltoztat.. felszabadít.. együtt könnyebb! :)

inspirált

Szabó Lajos

Minden ember szeretne valami olyan kalandban részt venni, ami csak keveseknek jut osztályrészül. Azt viszont még kevesebben tudják, hogy ez nem is olyan elérhetetlen. Ma már nem tudunk új földrészeket felfedezni, új világokba hajózni, de a meglévőt saját szemünkkel nézhetjük meg, és biztos találunk olyan részletet, amit még senki sem vett észre addig. Ez kimondottan így van vitorlázás, kajakozás és kenuzás közben. Eleve jóval kevesebben ismerkednek így környezetükkel, mint a szárazföldön. Ha egy unalomig ismert helyet a víz felől közelítesz meg, rájössz, hogy nem is ismerted meg még igazán. Én 10 éves korom óta vitorlázom, akkor még nem gondoltam, hogy valaha oktatni is fogom. Még soha nem érkeztem kétszer ugyanoda , ugyanúgy. Ha átülök egy kajakba olyan helyeket is bejárhatok, amit más közlekedési eszközzel nem közelíthetek meg. Közel mehetek nádasokhoz, beevezhetek kis folyókba, patakokba, ahol biztos, hogy nagyon kevesen jártak előttem. Ha olyan kalandra vágysz, ami elszakít a megszokott életedtől, ezeket lecserélnéd az időjárás és természet viszontagságaira, akkor csatlakozz hozzánk!

inspirált

Üveges Ádám

Kedves Olvasó!

Ha idáig eljutottál valószínűleg neked sem ismeretlen a megszaporodott pulzusszám, az érzés, hogy tényleg élsz, hogy teszel valamit jót a közérzetedért, az egészségedért. Az elsődleges szempontok számomra is ezek voltak, meg persze el akartam terelni a gondolataimat egy magánéleti válságról. Így eldöntöttem hogy felhúzom a futócipőt. A családomban sosem volt nagy hagyománya egy sportágnak sem, így egyedül vágtam bele. Az elején csak mentem minden nélkül, éreztem hogy dobog a szívem, elkapott a szabadságérzet. Miután hazaérve kifosztottam a hűtőt és fél óráig álltam a tus alatt nekikezdtem edzésterveket böngészni. Akkor akadt meg először a szemem egy félmaratoni versenykiíráson. Onnantól arra kezdtem el készülni mint az őrült. Persze önfejű voltam és következetlen, így pamut trikóban, meg egy Air Max-ben indultam neki a versenynek. A vége nagy küzdelmek és kompromisszumok árán 1.59 lett, de akkor már nem volt visszaút :D Hazamentem és két nap múlva edzettem tovább, most már hallgatva a tanácsokra. Idő közben a susogós nadrágot felváltotta a technikai légáteresztős alsó, a tornacipőt a futócsuka, a pamut pólót a szintén technikai felső. Bejöttek az olyan szavak mint az interval, a fartlek és barátai. Elkezdtem odafigyelni mit eszek edzés előtt és után. Fél év után jött egy kisebb törés, rá 3 hónappal az első maraton. Meglepő módon ismételten elsietve. Szép verőfényes júniusi napon elrajtoltam Szegedről az 1. EPAM maraton keretein belül. Igazából ez volt a következő mérföldkő a futásban. Két falat kellett leküzdeni, egy 28-nál, egy pedig 39-nél taglózott le. Ilyenkor mondogattam magamban hogy ki ez a hisztis kiscsaj? Az előbb egy 70-es papa hagyott le. Gratulálok! Felmérgeltem magam és mentem tovább, bokortól bokorig, villanyoszloptól villanyoszlopig, mindig kiszemelve valami tereptárgyat. 4 óra 43 perc tragikomédia után beértem és 2 hétig a közelébe sem mentem a futócipőnek. Utána viszont elkezdett kacsintgatni felém a cipő, valahogy mindig a látóterembe vándorolt. A maraton után minden elérhető infót elolvastam a futástechnikával, frissítéssel, nyújtással, bemelegítéssel, edzéstervekkel kapcsolatban. Nem mondom hogy okosabb lettem, mert sok ellentétes infó kering a világhálón még egy egyszerű futózoknival kapcsolatban is. Így saját bőrön tapasztalva vágtam neki újból. Azóta eltelt már pár év, túlvagyok 4 maratonon, egy 50-es ultrán, és huszonvalahány félmaratonon. Még mindig nem untam meg a célbaérés örömét, illetve ahogy verseny és edzés közben is egyaránt elkap a flow, az érzés, hogy a világból is ki tudnék futni. Idő közben rengeteg embert ismertem meg, sok életcélt, életutat. Láttam a küzdelmet ahogy egy műlábas futó rótta a kilométereket pár méterrel előttem. Láttam az önzetlenséget, ahogy egyik futó magnézium tablettát ad a görcsökkel küszködőnek, vagy energiaszeletet annak aki épp az eléhezéstől szédeleg. Büszke vagyok hogy futóként én is ennek a közösségnek a tagja vagyok és szeretném másokkal is megismertetni ezt a világot, hogy mennyi pluszt képes behozni a futás az életünkbe, hétköznapjainkba. Ha kedvet kapnál egy kis aszfaltkoptatáshoz a #Corvinrun csapatában szívesen várlak!

inspirált

Dobri Panni

Régen: táborok, most: családi, baráti nyaralások egyik fénypontja számomra a ping-pongozás. Sosem tanultam a technikát, csak próbáltam megnyerni a forgót és a meccseket :) (legjobb eredmény: Erdei iskola 2. hely ;).
Így nagyon örülök, hogy hétfőnként gyakorolhatok 1-2 technikát és különböző szintű/technikájú ellenfelek ellen ki is próbálhatom őket ;) Nem utolsósorban nagyon motiváló, hogy a közösséghez tartozom, így kevésbé érzek késztetést arra, hogy más teendők miatt kihagyjam. A hangulat szuper, és a kihívásom se tűnik már olyan messzi célnak. Ha meglesz, ígérem, frissítem a bejegyzést! Gyertek minél többen!

inspirált

Dulna Gyöngyvér

Víz, napfény, csobogás, meleg, pancsolás a tó közepén, viharos szél, dőlünk, üljük ki a hajót, húzd be – kurtítsd - nem bírom – de muszáj!; reffelés, pillangózás, horgonyzás, kapitány, fordulás vagy perdülés... A legszebb szavak, legszebb emlékek, élmények!
25 éve találkoztam először a vitorlázással, bohóckodtunk a kis Optimisttel és a Kalózzal a Tisza-tavon. A hajó azóta változott, a szerelem maradt!
Miért szeretek vitorlázni? Mert nincs két egyforma út: teljes szélcsendben evickélni a Balatonon, fürdeni a tó közepén, távolról lesni a vízfelületen a fodrozódó szellőt (ami valahogy mindig elfogy, mire odaérünk) nagy boldogság . Az erős szél, erős hullámzás alatt hamar eszünkbe jut, hogy mindig a „víz az úr”: egyensúlyban tartani, kiülni a hajót, kurtítani a vitorlát, tartani az irányt mind-mind embert próbáló feladat. Megtanít arra, hogy a hajón EGY vezető van, aki közben a csapat része is; megtanít arra, hogy észszerű döntést kell hozni, de a döntést időben meg KELL hozni, megtanít arra, hogy igenis van összetartás és igenis képesek idegen emberek barátként segíteni a másikat.
Számomra a vitorlázás nem csak időtöltés, nem csak sport, hanem emberi felelősségvállalás, összetartás, döntések és következmények, a csapatmunka példája is.

inspirált