Rigó Péter

2018 késő nyarán jelentkeztem masters úszásra. Nem tudtam mit jelent.
Szerettem volna többet úszni, életmódváltás.
Váltottam. Szenior versenyző lettem, 40 évesen, nulla sportolói múlttal.
Érmeim vannak. Nyertem!

0 embert inspirált

Dóra Mácsai

3 hónapos koromban kezdtem el úszni és ez lett életem sportja. Miközben felnőttem egyre jobban nőtt a szívemhez az úszás. A kezdetek kezdetén baba úszással indítottam melyre apukám vitt el. Mikor 4 éves voltam és megláttam Hosszú Katinkát (példaképemet) a TV-ben úszni azt mondtam apukámnak : "Én olyan akarok lenni mint Katinka!". Azóta próbálom véghez vinni ezt a gondolatot. Na de vissza térek ahhoz mikor Budapesten a 6. szülinapomon találkoztam Katinkával először személyesen. Ekkor már biztosra tudtam hogy az úszás lesz a mindenem. 6 éves koromban kezdhettem el versenyszerűen úszni. Rengeteg sikerem lett ebben, így kedvem és energiám is. Ma már 90 érmem van, de nem is ez motivál a legjobban, hanem az hogy mikor úszom egyszerűen kikapcsol az agyam, és csak jó dolgokra tudok gondolni (leoldódik rólam minden stressz). Persze ehhez jó közösség is kell. Szerencsére nekem rengeteg barátom van és, az edzőim is kedvesek. Mint minden gyerek, versenyre szeretek a legjobban menni mivel ott megmutathatom a hónapi/évi munkám gyümölcsét. Bakancslistámon szerepel a delfinekkel úszás:).
Bárcsak mindenki úgy élvezhetné az úszás örömét mint én!

0 embert inspirált

Rigó Péter

2018 késő nyarán jelentkeztem masters úszásra. Nem tudtam mit jelent.
Szerettem volna többet úszni, életmódváltás.
Váltottam. Szenior versenyző lettem, 40 évesen, nulla sportolói múlttal.
Érmeim vannak. Nyertem!

0 embert inspirált

Marcell Plessek

A sportolásba az egészséges életmód fenntartásáért illetve a sport szeretete miatt kezdtem bele. Magyarország egyik legsikeresebb sportjára esett a választásom, amikor döntenem kellett arról, hogy melyik sportágat választom. Ez a sportág az úszás volt. Később az uszonyos és búvárúszás sportág is. Motivációim, hogy egyre jobb időeredményt érhessek el, hogy egészséges életmódomat fenntartsam, hogy példát mutathassak a saját és a kisebb generációnak illetve nagy motiváció számomra egy Világ Bajnokságon vagy egy Európa Bajnokságon való szereplés és emellett saját magam fejlesztése is. Számomra a sport a kikapcsolódást (az ember egy komfortmozgását), a szórakozást és az egészséges élet egyik megalapozó tényezőjét jelenti. Nem titkolt célom az, hogy megismertethessem az emberekkel a sportban és evidensen az úszásban és az uszonyos és búvárúszásban rejlő szépséget. Emellett megismertessem velük az alapokat, edzéstechnikákat, eszközöket. Megmutathassam miért is olyan jó úszni, úszónak és búvárúszónak lenni és nem utolsó sorban szeretném elérni azt, hogy megszeressék a sportágaimat.

0 embert inspirált

Janota Zoltán

A sport...
... a legsokoldalúbban, a személyiséget és a testet legmélyebben fejlesztő tevékenység.
Bárhol, bármikor, bárhogy sportolhatsz. A céljaid elérésért folytatott küzdelemben és vert helyzetben mutatkozik meg igazán, hogy milyen ember vagy.
...felemel, erőt ad és átlendít, a porba taszít, de másnap reggel új és tapasztaltabb emberként térsz vissza.
...lehetőség és eszköz az ÚTon a kiteljesedésre, válasz önmagad megismerésére, egészség, remény és menekülés, szeretet, vezeklés és feloldozás színes kavalkádja.
...fejleszti az intelligenciát, csapatmunkára és kreativitásra ösztönöz, kinyitja a világot előtted.
...rákényszerít a tervezésre, elemzésre, újraértékelésre.
...végtelen és megfoghatatlan hit önmagadban és a céljaidban.
...kívül-belül megváltoztat.
...Könny és mosoly állandó keveréke.

Triatlonozom immáron 27 éve. Ez még gombócból is sok. Máig tartó szerelem, erős kötelék ez.A sejtjeim, a gondolataim és a mindennapjaim részévé vált.
Nem tartom magam különösebben tehetségesnek, csak szemtelenül kitartónak.
16x ironman-t teljesítettem és küzdöttem fel magam a TOP10be.
5x nyertem féltávú ironman-t, 6x Somogy Megyei Duatlon Bajnok vagyok, de az elért eredmények eltörpülnek az mellett amilyen értékes és különleges, életre szóló élményt, néha fájdalmas tapasztalatot szereztem idáig.
Triatlonedzőként és úszásoktatóként ezt a sok tapasztalatot és szakmai tudást igyekszem átadni a jövő generációjának.

0 embert inspirált

Schmidt Norbert

A Sportoljma Triatlon nagyköveteként május 23-án útnak indulok, hogy 19 megyében, 19 napon keresztül teljesítsek 19 ironmant.
Célom, hogy felhívjam a figyelmet a sport fontosságára.

7 embert inspirált

Renáta Bense

Mióta az eszemet tudom, állat- és természetbolond vagyok. Sokáig macskás emberként gondoltam magamra, de a szánhúzókutyák régóta a szívembe lopták magukat a különleges, farkasos küllemükkel.
A kutyákhoz való kötődésem általános iskolásként erősödött meg, amikor is az állandó csúfolódások, támadások célpontjává váltam. Bár rengeteg rossz emlékem van arról az időről, hogy amikor lehetett elbújtam a világ elől, otthon is a szobámba zárkózva és számítógép előtt töltöttem a legtöbb időmet, és a személyiségemben ma is hordom ezeknek a nyomait, valahol hálás is vagyok, hiszen néhány interneten megismert barát ismertetett meg a kutyakiállítások világával és elhatároztam: nekem kutya kell és szibériai huskyt szeretnék!
Nehéz volt meggyőzni a családot az ötletről - hiszen számukra kétséges volt, hogy a megfelelő fajtát választottam-e, hiszen nem vagyok aktív, ami a sportolást illeti, és egy igencsak mozgásigényes fajtát választottam ki magamnak - ami egyébként nem volt véletlen. Szerettem volna olyan kutyát, akivel sokat lehet, sőt kell a szabadban lenni, hogy végre kimozduljak.
Ezek után még némi balszerencse által eltelt 2 év, átkerültem középiskolába, jobb irányba fordult minden, mire aztán az első kutyám, Wayne megérkezett hozzám. Akkor még sportolni nem szerettem volna, csak túrázni, sétálni és kiállításokra járni - ennek az oka az volt, hogy futni nem szerettem, biciklizni meg 12 évesen próbáltam megtanulni, több-kevesebb sikerrel, fogathoz egy kutya kevés volt, a rollerezés pedig nem igazán fogott meg.
De aztán, bármilyen furcsa is - egy időben elkezdtem arról álmodni éjszakánként, hogy együtt biciklizünk - és ekkor elkezdődött minden.
Wayne viszont bár hűen elkísért az edzésekre, nem találta meg magát a sportolásban, így azóta már bővült a falka egy fekete kislánnyal, Mangával, aki viszont ízig-vérig sportkutya.
Naponta 2 séta mellett szezon alatt (ősztől tavaszig) hetente 3-4 de akár 5 alkalommal is kimegyünk terepre futni, biciklizni vagy fogatozni, és már rengeteg barátra is szert tettünk a környéken és a versenyeken.
Rendkívül élvezzük a közösen töltött időt, a természet közelségét és azt, hogy mikor kint vagyunk, nem számít más, csak hogy együtt vagyunk, hogy csak Mi vagyunk.

0 embert inspirált

Reni Zolder

Szeretek a természetben lenni, új helyeket felfedezni, sétálva, mászva, biciklivel, síelve, vagy épp pokrócon megpihenve, a hogyan sokféle lehet :) Kezdő túrázó vagyok, az élmény a fontos számomra a teljesítménnyel szemben, az, hogy feltöltődjek. A motivációm a mozgás, természethez közel lenni, egészséges életmód, állóképesség növelése, kiszakadás a rohanó mindennapokból és a felfedezés.

0 embert inspirált

Dancs Boldizsár

Hogyan lettem terepfutó?

Gyerekként nem értettem a futást. Céltalanul bolyongani, vagy körbe körbe csoszogni... Mi a jó benne!?
A futás felesleges energiapazarlás, ha nem egy labdát kergetek, amivel gólt, kosarat, vagy bármilyen pontot szerezhetek, hogy megnyerjük a meccset. De akkor mégis hogy lehet, hogy most akár heti 120 km-et is futok, és ha egymást követő 3 nap nem jutok ki az erdőbe, viszketek mint kábszeres az elvonón?

Aki űzött akármilyen csapatsportot, szerintem osztozik a gyerekkori gyűlöletemben, a futóedzések iránt. Amikor az alapozás első edzésein közli az edző, hogy most pár hétre elfelejthetjük a labdát, és sorra jönnek a cooper vagy yo-yo tesztek, és a hasonló válogatott kínzások, amit anno úgy értelmeztünk, hogy elvették az imádott sportunkat és helyette ezt az unalmas borzalmat kaptuk. Aztán persze szezonban azért hálásak voltunk, amikor az ellenfél csapata kipukkadt a mérkőzés vége előtt tíz perccel, mi meg vigyorogva kitömtük őket.

Az az igazság, hogy csapnivaló focista voltam és joggal aggatták rám a botlábú jelzőt, viszont imádtam a futballt. Lenyűgözött, ahogy a két csapat egymásnak feszül, és szó szerint mindent megtesz azért, hogy a labdát a másik kapujába juttassa. Arról nem is beszélve, hogy emögé az egyszerű cél mögé akár több millió ember képes beállni, és mint a vallási fanatikusok, az életüket is adnák, hogy a mérkőzés lefújásának pillanatában az ő kedvenc csapatuknak legyen több rúgott gólja. Részese akartam lenni ennek a közösségi élménynek, és a lehető legközelebb lenni az izgalmas pillanatokhoz, így 17 évesen letettem a labdarúgó játékvezetői vizsgát. Ígéretesnek is látszott a karrierem, szépen ugráltam fel az osztályok között, viszont hamar jött a kritika, hogy nem elég alakias a futómozgásom, és az erőnlétem sem tartozik a legjobbak közé. Nem volt hát más választásom, elkezdtem dolgozni rajta. Csökkentettem a konditermi edzéseket, és helyette a rekortánt koptattam, futóiskolával és egyéb atletikai gyakorlatokkal. Egy nagyon jó barátommal jártunk a játékvezetői futóedzésekre, de egy idő után kevésnek éreztük, úgyhogy másoltuk az edzésterveket, vettünk egy csomag bóját, kifizettük a jegyet az atlétikai pályára, és további edzéseket szerveztünk magunkak, hogy mi legyünk a legjobbak, és azt vettem észre, hogy egyre jobban élvezem.

Pár évvel később néhány munkatársam kitalálta, hogy milyen jópofa csapatépítő lenne, ha együtt indulnánk egy akadályfutó versenyen, mert nevethetnénk a másikon, ahogy nyakig sárosan bénázik. Különösebben nem vonzott a dolog, de gondoltam jó poén lesz, úgyhogy én is beneveztem velük a sáros kalandra. A versenyt az eplényi sípályán rendezték egy meglehetősen hideg őszi napon. A helyszínen egyből kaptam egy adrenalin fröccsöt a dübörgő zenétől, a kúszó-mászó akadályoktól, és a rengeteg sportolótól, és bár megbeszéltük a többiekkel, hogy együtt megyünk végig a pályán, a rajt után körülbelül másfél perccel azt vettem észre, hogy sprintelek, és már nem is látok ismerős arcot, ha hátranézek. Ennyi volt, rá is kattantam az akadályfutó versenyzésre, beléptem egy csapatba, és hétvégéről hétvégére jártuk a versenyeket országhatáron belül, és azon túl is. Egyre jobb eredményeket értünk el, sőt csapatban még dobogóra is álltunk, de azt vettem észre, hogy megváltozott a környezet. A szervezők rájöttek, hogy hatalmas piacot jelentenek a dagonyás csapatépítőre vágyó emberek, így egyre több nevezőt fogadtak, és engedtek rá egyre kisebb pályákra. Volt pár verseny ami kifejezetten csalódás volt, és azt éreztem, hogy megszűnt a varázs, nem élvezem az ordító zenét és a kiabáló emberek, sőt az akadályokból sem tudnak már nagyon újat mutatni.

De az erdőt és a hegyeket nem tudtam elengedni. Ott megszűnnek a gondok, kiürül a fejem, és kellemesen lefáradok. Elkezdtem hát rekreációs és terápiás célokra használni a terepfutást, de a fejlődés iránti vágy és a kihívások továbbra is piszkálták az agyamat. Tudok-e gyorsabban feljutni egy emelkedő csúcsára, vagy éppen leküzdeni a félelmemet, és lesprintelni a legmeredekebb, sziklás hegyoldalon? És amúgy is, hol van a teljesítő képességem határa? Mi a leghosszabb táv, amit egyben le tudok futni? Így újra beleástam magam a versenyek világába. Pillanatok alatt, rengeteg fantasztikus embert ismertem meg a terepfutó társadalomból és nagyon megtetszett ez a mindig jókedvű, és egymást motiváló közösség. Az a hozzáállás, hogy bár mindenki belerakja a legjobbját egy versenybe, hogy előrébb végezzen a befutó tabellán, mégis ha lassítasz és megelőz valaki, megkérdezi tőled, hogy jól vagy-e, és segít bebicegni a következő ellenőrzőpontra, ha lesérülsz.

Próbálok közhelymentes maradni, és nem ömlengeni, hogy mennyi mindenre tanít a futás, pedig tanít rengeteg dologra, de nem azért futok, hogy tanuljak, hanem mert szeretem azt az érzést, amikor megszűnik az időérzékem, a 190-es pulzustól vagy a kimerültségtől elkezd összemosódni a világ, és nem számít semmi, csak hogy hova tudom rakni a következő lépést, úgy hogy ne forduljon ki a bokám... én így lettem hosszútávú terepfutó.

És hogy hol tartok most!? Tavalyi teljesítettem kis hazánk legnívósabb terep ultráját, ami egy 112 km-es verseny, 4200 méter szintemelkedéssel a Pilisben. Idén szeretném megjavítani a 17 óra 42 perces cél időmet, októberben pedig még nagyobb fába vágom a fejszém, hiszen egyedüli magyarként állok majd be a 150 km-es lengyel Lemkowyna Ultra Trail rajtzónájába.

6 embert inspirált

Thaller János

NON_STOP fitnesz parkokat népszerűsítem és oktatok a parkokban.
Mindig nyitva állnak és ingyenesen használható mindenkinek.
Itt egyénileg foglalkozok a klienseimmel és segítek a helyes mozgás elsajátításában.
Fitnesz Parkokban található gépek bemutatása az elsődleges és a mozgás, edzés merszetettetése, de ha kell eszközök segítségével továbbfejlesztett gyakorlatokkal edzem az emberek testét, lelkét - hiszen a léleknek is energiát ad egy jól felépített mozgás, edzés.
Prevenció az elsődleges nálam, tehát nálam megtanulod a helyes testtartást, mozgást és gyakorlat kivitelezést, legyen szó bármilyen testedzésről.
Tudok segíteni a futóversenyek felkészítésében hiszen 123 versenyt én magam is abszolváltam.

Magamról egy kicsit .......
Harcművészetek világa az én életem. Judo általános iskolában, majd közép iskolában a Ju-Jitsut tanultam, később amikor nem nőtt be a fejem lágya még Thai-boxoltam, hogy legyőzhetetlen legyek mint egy képregényhős :) majd jött a megnyugvás, ezért elkezdtem Aikidózni. 1998.11.29.-én I.DAN-os vizsgát tettem, majd az ősi szamuráj pusztakezes önvédelmi rendszert sajátítottam el ebből 2.kyu fokozatot értem el.
Aikidó edzéseket tartottam 2 helyen is. Az instruktorok edzésein "elfogyott a levegőm" ezért elkezdtem állóképességet növelni, lejártam futni a Duna-partra. 1,5 km gondot okozott - nem megfelelő tempó, nem jó pulzus.

1x ExtremeMan - Nagyatád OB
7x Maratonista - ebből kettő terepen
50x félmaratonista
56x terepfutó verseny - 20-30-40 km versenyek !!
7x rövid távű triatlon verseny
1x Balaton átúszás
1x Velencei-tó úszás
Fitnesz Instruktor - Fitnesz Park oktató
Személyi edző
BSI III.ker Békásmegyer Futónagykövete

3 embert inspirált

Kutas Attila

Orvosi javaslatra kezdtem kerékpározni 7 éve. Most már "függő" vagyok. Évente 6-8000 km-t tekerek. MTB és Trekking kerékpárom felváltva használom terepezésre és túrázásra.

2 embert inspirált

Ágnes Földvári

Sziasztok!
Hogy mit jelent a sport ma számomra ???
Az életet...enélkül nem tudnék létezni...Két gyermek édesanyjaként nem engedhetem meg magamnak az elkényelmesedést, hiszen az ő mozgásigényük és mozgásszeretetük miatt is járjuk a természetet, túrázunk, kerékpározunk, mozgunk, amikor csak időnk engedi.
Ebben a rohanó világban, ám a lehetőségek vègeláthatalan tárházában csak az nem sportol, aki nem akar.
Igen, száz évig szeretnék élni, és sportolni, amíg erőmből telik.
Jelenleg leginkább kerékpározom, amatőr teljesítménytúrák, versenyek a cél, de ha tehetem futok, spinningelek, fitnesz bármilyen fajtájára vevő vagyok, úszom, túrázom, rollerezem...
Mindenben benne vagyok, ami természet, kikapcsol, relaxál, fejleszt, erősít, megnyugtat...
És a sport ilyen!!!

4 embert inspirált

Dénes Molnár

86’ nyarán születtem Budapesten. Érden nevelkedtem. Természettisztelő családomnak köszönhetően, gyermekkorom óta ismerkedem Magyarország zeg-zugaival túrázások, kenuzások, teljesítményversenyek, Balaton átúszások formájában. A természet észrevétlenül lett elengedhetetlen része életemnek. Országunk felfedezése után szeretném bővíteni látókörömet más országok megismerésével és kultúrájával, életvitel szerűen.
Első úticélom Norvégia középnyugati része Bergen volt, ahol két hétig jártam a hegyeket.

1 embert inspirált

Anita Drevényi

Gyerekként is futottam, aztán jött a felnőtt élet: házasság, építkezés és a gyerekek.
Most, hogy ezeken túl vagyok, újra hiányzott a futás. Csapatban és egyedül is szeretek futni. Amikor egyedül megyek a férjem követ biciklivel és hozza a vizemet. Ilyenkor beszélgetünk a legjobbat. Ő az én lelkiismeretem. Ha másért nem, hát már ezért megéri.

2 embert inspirált

Medveczki Zoltan

Szia! Medveczki Zoltan Aszodi Futonagykovet vagyok a Galgamenti Futoktol. Mit csinalsz kedd este? Mert en tudok egy tok jo programot! Gyere velem futni!!!
Ja hogy hideg van? Meg sotet? Meg esik? Meg lusta vagy es jobb a meleg szobaban ucsorogni? Hat allj fel a fotelbol, lepj ki a komfortzonadbol, valts eletmodot velem! Nincs rossz ido, csak gyenge akarat! Es a futashoz mindig jo ido van, a futas mindig jo program!
Korhatar: nincs!!! Azaz: 0 es 100 ev kozott johet barki!
Nem az a fontos, h milyen gyorsan futsz, sot az sem, h milyen kecsesen. A leneg a kitartas, h talpon maradj, es barmikyen lassan is, de haladj elore!
Talalkozzunk kedden 6 orakor az aszodi szokokutnal! Fussunk egyutt, csapatban minden konnyebb!!!

2 embert inspirált

Piroska Krisztina

A sport egyértelműen része az életemnek. A történet 1999-ben kezdődött, amikor felvételiztem egy rendvédelmi szervhez, melynek feltétele volt a 2000 méter lefutása. Nem volt könnyű, de sikerült. Aztán ottragadtam a pályán és szép lassan nőttek a távok. 2007-től rendszeresen járok versenyekre, számos félmaratont futottam, majd 2018-ban két maratont teljesítettem. Közben sokféle kiegészítő sportot kipróbáltam, spinning, step aerobic, kangoo, kerékpár, jelenleg a cross training a másik szerelem. 2014-ben a BSI futónagykövete lettünk párommal, Kállai Krisztiánnal. Azóta folyamatosan azon dolgozunk, hogy kis városunkban népszerűsítsük a futást, közösséget építsünk, mozgásra ösztönözzük az embereket. Az évek során egy nagyon összetartó csapat alakult ki, mely kb. 20-30 főt számlál. Minden vasárnap közösen edzünk, szinte folyamatosan készülünk a versenyekre. Várunk szeretettel minden érdeklődőt!

2 embert inspirált

Kálmán Teréz

Kálmán Teréz vagyok, aerobikedző, személyi edző. 2012 tavaszán meghallottam a Fitness Company szlogenjét, és megfogadtam: a hobbim lett a hivatásom! A mozgás mindennapjaim része, a motivációm: még több embert mozgásra bírni, örömet csalni az arcokra, frissességet és fittséget vinni a mindennapokba, hirdetni az egészséges életmód erejét és szépségét (és ez most nem "bull-shit")!
„Rossz idő nincsen, csak gyenge akarat.”
„A motiváció elindít, a megszokás mozgásban tart.”
„A seb beforr, a fájdalom elmúlik, a dicsőség örökre megmarad.”
A fenti idézetek a gondolkodásmódomat és életszemléletemet - ami a sportot illeti - jól körbeírják! Minden kezdet nehéz, mindenkinek vannak félelmei, kudarcai. De biztos, hogy vannak céljaid, álmaid is, melyek motiválnak, melyeket mindennél jobban szeretnél elérni! Formásabb külső, egészségesebb szervezet, fittebb mindennapok, jobb közérzet, derűsebb életszemlélet… Meríts erőt, indulj el! Az első lépés a legnehezebb! De ha elindulsz, mozgásban maradsz! Ne legyen kifogásod: se az idő, se a napszak, se a ruha, se a pénz, se a távolság, se a ... nem tudom miket szoktak még mondani... Indulj el – és mozgásban maradsz!
Lehet, hogy párszor elesel, a siker nem jön könnyen. Lehet, hogy egy kemény edzés után azt mondod, soha többet. De nagyobb a valószínűsége annak, hogy büszke leszel magadra! Mert elkezdted, mert megcsináltad. Mert van mire büszkének lenni! A küzdésed, a kitartásod dicsősége örökre megmarad, újra és újra örömet okoz majd! Csak indulj el – és mozgásban maradsz!
Szakmai végzettségeim:
· 2013. május: Fitness Company Aerobik sportedző
· 2013. szeptember: Fitness Company Pilates oktató
· 2014. február: Fitness Company Személyi edző
· 2014. június: X-training oktató

3 embert inspirált

Takács Antónia

Fontos, hogy olyan szépséget tudjon felmutatni az ember, amiért tesz is. Ez pedig a test szépsége. Szeretnék sokáig egészséges, mozgékony és fitt maradni. A sport számomra életforma. Hogy mi motivál? Az, hogy csak ép testben lehet ép lélek.

1 embert inspirált

Krecskó Tímea

Sziasztok!
Az Én történetem 2014-ben kezdődött, ugyanis akkor kezdtem túrázni vagy ahogy mi hívjuk terep gyalogolni. Választásom azért esett erre a sportra, és akkor a mi motívált kérdésre is választ adok, mert a párom már egy ideje gyakorolta ezt a sportot és gondoltam Én sem lehetek annyira béna, hogy ez Nekem ne menjen :)...hál isten ez már ötödik éve így van és megy és szeretem és tök buli az egész. Jelentésileg annyit, hogy rengeteg embert megismertem ezalatt az idő alatt, a mindennapi mókuskerékből kikapcsol, kint lehetek a természetben, friss levegőn, megéltem ezalatt az öt év alatt a küzdelmeimet mind pozítív mind negatív értelemben ezzel a sporttal kapcsolatban, olyan helyekre eljutok ahova nem is gondoltam volna, Magyarországon gyönyörű helyek vannak ( nem értem miért mennek egyesek külföldre ). Amit elértem idáig ebben a sportban saját magamnak köszönhetem és elégedett vagyok.

1 embert inspirált

Aurora Berkes

A SPORT CSAK FIATAL TINÉDZSERKÉNT KEZDETT EL ÉRDEKELNI , ÚSZÁSSAL KEZDTEM, FUTÁSSAL ÉS AZTÁN SOK FAJTA KŰZDŐSPORTTAL IS ISMERKEDTEM S RENDSZERES ÉLETEM RÉSZE LETT A HOBBY SZINTŰ TESTÉPÍTÉS ÉS ROLLEREZÉS MINT BKV HELYETTESÍTŐ TÉLEN IS ÉS EZT VÁLTOTTA FEL A MOSTANI KISBRINGÁM AMIT SZINTÉN IMÁDOK. Sajátsúlyos testedzést is elkezdtem a sulyzóst kiegészítve es a legutóbbi önvédelmi stilusként a KM-et választottam amit tavaly nyár óta gyakorlók magánedzővel.Egészségem sajnos műhiba kőzben megromlott de épp fordítottan tőrtént a reagálásom , nem hagytam el magam hanem épp ezért még inkább dupla erővel kitartok s folytatom a sportot .Szinte mindenevő vagyok - e téren sok minden érdekel és sok mindent ki is akarok még próbálni hisz a mozgás öröme s izgalma része az alaptermészetemnek .????Az állandó váltózás és harc az ismeretlen felé s a legjobbat kihózni magamból mit csak megtehetek ????Hajrá mindenkinek????

1 embert inspirált

Somogyi József

Magam miatt kezdtem el sportolni, azért hogy elérjek egy esztétikusabb, erősebb külsőt és egy egészségesebb belsőt. Motivációm leginkább a korom, hisz úgy gondolom, hogy ebben az időszakban sem szégyen elkezdeni valamilyen, a testünk számára fitt sportot. Jelmondatom, hogy mindent a saját ütemedben csinálj, ne másokat majmolj. Számomra a legmegfelelőbb edzési forma a testépítés és a Streetworkout, valamint az úszás.

3 embert inspirált

Emese Mátravölgyi

A mozgás maga az Élet. Nagypapám mindig azt mondta, addig élsz, amíg mozogsz!

1 embert inspirált

Szikora Orsolya

Sziasztok,

Lehet picit hosszú lesz a történetem, de remélem többeteket motivál majd vagy segít túllendülni a holtpontokon, mert aki csak egy holtpont legyőzéséről beszél könnyedén, az igazából sosem volt bajban... :)

Gyerekkorom óta rendszeresen sportolok, eleve sporttagozatos osztályba jártam, aztán voltam országos bajnok kosárlabda csapattal, dolgoztam síoktatóként, 1,5 órákat simán tudok úszni (ha lehet szabadtéri medencében), imádok korcsolyázni, síelni és kint az erdőben futni, munkába pedig, ha az idő engedi biciklivel járok...a mozgás a lételemem!

"Hol itt a gond?" - kérdezhetnéd...nos 4,5 évet eltöltöttem egy cégnél este 11-ig tartó műszakban, míg ezzel párhuzamban elvégeztem egy 2 éves lakberendező iskolát és pár lakberendező munkám is volt, így esténként nem sokat aludtam, sportra egyáltalán nem maradt időm, ami 30 kg plussz testsúllyal és teljes hormonháztartás felborulásával járt...Én, aki világ életemben 50 kg-os és 36-os méretet hordó fitt lány voltam, mára elbújok a családi fotókon 44-es méretű zsákruhákba csomagolódva, a tükröt pedig messze elkerülöm...
Sportos énem nem adta fel, mondván majd egy kis futás, mint régen és újra fitt leszel! Elkezdtem rendszeresen futni, de 80 kilósan már a sziget feléig sem jutottam el, ott begörcsölt a sípcsontom és lezsibbadt mindkét talpam (ilyen is van?), tehát szégyen és mindig séta vissza. Akkor magánedző! Mivel soha életemben nem voltam kövér és nem kellett fizetős edzésekre járnom, pláne nem azért, hogy lefogyjak, váratlan nehézségek elé néztem! Próbálkoztam edzőteremmel, de a vizsgaidőszak és túlórák miatt félbe kellett szakítsam, dobhattam ki a lejárt bérleteket. Akkor úgy döntöttem legyen a kíméletesebb torna, de ott meg a rámrakódott hájréteg miatt el sem értem a lábam ujját! Legyen akkor kardió, mondtam magamnak, égessük a zsírt! A súlyom miatt az ugrálós fittness edzések egyikén túlhajtottam magam, begyulladt a talp-inam, 1/2 évig járni alig bírtam, nemhogy sportolni...!

Szóval eljött a pont, amihez biztosan ti is egyszer elértetek: ebből elég!
1. A Váltás: 2018-ban munkahelyet váltottam és ősz óta újra nappal dolgozom!
2. 2019 az egészség éve lesz! Bután hangzik ez az újévi fogadalom dolog, de megfogadtam magamnak, hogy 2019-től kezdve - és nemcsak 1 évre korlátozva! - tényleg szeretnék újra a régi önmagam lenni és utána az is maradni! :)
3. Fokozatosság elve! A korábbi tapasztalatokból tanulva apránként szoktatom magam vissza a rendszeres mozgáshoz, így már heti 1x jógázom és vasárnaponként úszom. Most keresek még csoportos kardió és táncos órát, de arra figyelni fogok, hogy ne hajtsam túl magam...
4. Ha kicsit is, de rendszeresen! Többször hallottam a belső hangot, ami lemondóan rámlegyintett, hogy igazából most már mindegy is, végérvényesen elhíztam, anyagcserém is lelassult, nekem harangoztak...aztán az első jóga+úszós hét után azt éreztem, hogy boldogabb vagyok...a második hét után pedig munka után már volt energiám pár dolgot otthon is megcsinálni, ami addig csak hétvégére maradt...a harmadik hetet követő hétfőn reggel úgy éreztem, csinálok egy 10 perces átmozgató tornát reggeli ébredés után...egyelőre ha nem is minden nap, de amikor jól esik... :)
5. Bocsáss meg magadnak! Uhhh ez borzasztó nehéz! Sportolsz, küzdesz, izzadsz és nem látod az eredményt, pedig az edző is mindig mondja, hogy adj bele még többet, még többet!!! "Te vagy a hibás!", mondod a tükörben krumpliszsák formájú önmagadnak! Gondolkodó feled tudja, hogy 4,5 fél év zsírja nem olvad le 3 hét alatt, de a vizuális élmény (elmaradása) sokkoló! Ne bántsd magad! Inkább járj utána, mert lehetnek lelki okai is a súlyvisszatartásnak, mint nálam pl.: munkahelyi sikertelenség!
6. Egyelőre csak szokj hozzá, hogy (újra) sportolsz! Bennünk van a napi stressz, hogy teljesítsünk, időre menjünk és azonnal eredményt mutassunk fel! Többször elkenődtem már én is, hogy írtó lassan lesz bármi eredmény a sportolás során. Idén ezt próbálom meg elengedni! Nem az eredményért fogok sportolni, hanem magáért a mozgásért! Olyan edzéseket választottam, amik az óra alatt is örömet okoznak, legyen az maga a mozgásforma (tánc, úszás) vagy a társaság miatt.

Hát itt tartok most és remélem találkozom veletek valamelyik edzésen! :)

Orsi

6 embert inspirált

Vass Gergely

Iaido és Jodo gyakorlást 15 éve választottam. Szükségem volt egy közösségre és helyre, ahol magammal foglalkozhatok, a világot kizárhatom és hozzám hasonló emberekkel lehetek.

Hogy mi is az az iaido, jodo és hol gyakorolom?

A dojoban Iaido és Jodo oktatás során ismerkedhet minden kedves érdeklődő a japán kultúra egy szeletével.

Iaido: kardrántás művészete, mely során a méltán elismert japán kard használatával ismerkedhet meg a gyakorló.

Jodo: a botvívás művészete, páros formagyakorlatok során ismerteti meg a bot használatát a gyakorlóval.

A dojo azonban ennél több, egy kultúrális környezet, ahol mindenkinek lehetősége nyílik a rohanó világból kiszakadni, a küszöbön kívül hagyni mindent és hetente két alkalommal csak saját magával foglalkozni a kard és a bot útján keresztül.

A Hirabu dojo 2018-ban alakult. A dojo japán kifejezés, azt a helyet jelenti, ahol a ZEN utat lehet gyakorolni.
Életünk során sok érzelemmel, helyzettel és tapasztalattal leszünk gazdagabbak, ezek az élet hullámai. Az utunk során tanulunk meg erőt meríteni a hullámokból a fejlődéshez, mely során jobb emberekké válhatunk.
A HiraBu dojo nem csak egy hely ahol gyakorolni lehet, hanem egy közösség is, melyhez tartozva, hagyományos értékek képviselői lépkedhetnek előre a saját utukon.
hirabu.hu

2 embert inspirált

Tibi Varga

Sziasztok!
Minden csak elszántság és akarat!
Másfél éve elhatároztam,hogy megváltozok 98 km voltam ,zavart a külsőm olvastam sokat sok lehetne lefogyni .: történetek ,csiribiri tabletták ,edzők,gépek stb stb majd megtaláltam magamban a módszert

2 embert inspirált

Páva Tamás

Egész életemben sportoltam, és ezt szerencsésen tovább adtam a gyerekeimnek is: rendszeresen járunk futóversenyekre, ahol akár egyéniben, akár családi váltóban futunk. A két fiam futballozik, leányom pedig karatézik, de rengeteget kirándulunk, és kerékpározunk is együtt!!

1 embert inspirált

Veres Judit

"Vigyázz a testedre! Ez az egyetlen hely, ahol élhetsz!" ( Jim Rohn )

3 embert inspirált

Halász Emese

Íróként életcélommá vált az emberek lelki fejlődésének segítése. Önfejlesztést és önismeretet tanítok, mert számomra nagyon fontos, hogy az emberek tudatosabban tegyenek önmagukért.
A Manahoop fitness megalkotásával már nem csak a lelki fittséget, hanem a testit is támogatni tudom. Na persze más egy Manahoop óra, mit bármilyen egyéb sportág, ezért nehéz besorolni. A Manahoop egy rendkívül vidám óra, ahol 600 kalóriát égetünk el intenzív edzésprogrammal és hoopdance trükkök tanulásával. Terveim között szerepelnek fellépések is a hoopdance résszel, ami azért érdekes, mert amikor először jön Manahoopra valaki, még csak az első sorba is fél beállni, aztán akár egy virág az órák hatására kinyílik és mindig egy egyre magabiztosabb személyekkel állok szemben. Nagyszerű élmény minden óra. Rengeteg a pozitív visszajelzés, mint például: "Köszönöm a mai órát, feltöltődtem pozitív energiákkal! Imádtam!" - Frida, Manahoopos
Ezért, az ilyen mondatokért és a sok boldog arcért az óráimon érte meg rengeteg munkát beletenni az edzéstervbe, közel 200 órát gyakorolni, tervezni és tanulni és azóta is folyamatosan fejleszteni a tudásomat.
A Manahoop ezzel rászolgált a nevére, mivel a MANA szó, hawaii nyelven "éltető energiát" jelent. Az órákat ennek szellemében tartom és meg is van az eredménye, hiszen egyre több helyre hívnak. Csak győzzem idővel! Imádon az órákat, megszerettem minden Manahoop tagot és azt hiszem nekik is elvonási tüneteik lennének a heti órák elmaradásával, mert nem csak a test, hanem a lélek is fontos és fordítva.

2 embert inspirált

Bana Dávid

A horgászat már gyerekkoromban elkezdődött, ahol még csak ismerkedtem a vizekkel és halakkal. Később, amint lehetőségem nyílt rá letettem a horgászvizsgát és 14 éves korom óta versenyszerűen űzöm a finomszerelékes horgászmódszereket, ahol előnyben részesítem a picker és feeder teknikákat. Ifjúsági tagként évekig horgásztam a Szőke Tisza Horgász Egyesület színeiben, majd későbbiekben tagja voltam a Bodrogmenti Sporthorgász Egyesületnek is. Több Megyei, Országos és külföldi versenyen tettem magam próbára hol több, hol kevesebb sikerrel :)

1 embert inspirált

Bobek Noémi

Kicsi korom óta bolondulok a lovakért. 6 évesen kaptam életem első "leckéjét". 2001 óta az életem nagyobb részét a lovak, a lovassport teszi ki.
2006 óta van A Ló mellettem, 2018-ban pedig lett egy, akkor 8 hónapos csikó mellé. Két ellentét, hála az égnek nem egyformák. Úgy túl egyszerű lenne!

1 embert inspirált

Sándor Szűcs

Sport és Én


Mint mindenki más én is jártam testnevelés órára az általános iskolában és a gimnáziumi éveim alatt is. Más kérdés hogy ahogy növünk úgy valamilyen oknál fogva eltávolodik az ember a mozgástól, ellógjuk, mindenféle történetet kitalálunk hogy „Tanár úr most én …. – ez meg az a bajom „ Valamiért máshogy tekintek most már a sportra. Úgy gondolom gyerek fejjel nem látjuk a jelentőségét nem vagyunk tisztába jótékony hatásaival hiszen nem is foglalkozunk vele – csak amolyan „kötelezettségnek” látjuk az iskolában. Történetemet kezdeném az elejétől, Mindig vékony alkat voltam, nehezen tudtam hízni , erre is nagyon „büszke” voltam mert bármit ehettem nem zsírosodtam, alapjába véve kiskoromtól kezdve sportoltam (5éves kortól) küzdő sportoltam, versenyek, edző táborok és az egyik edzőtábor ideje alatt csak pizzák meg ilyen gyorskajánkon éltem 2 hétig és úgy jöttünk haza, hogy volt már kis felesleg – ekkor örültem neki, hogy végre nem csont vékony vagyok hanem kezdek alkatosodni úgymond. Onnantól kezdve ha keveset ettem jöttek rám a kg. Odáig jutottam hogy, 93 kg voltam a 168 cm – es magasságomhoz. A sport is abba maradt, jobban érdekeltek a számítógépes játékok, bulizás, haverok…stb Még a dohányzásra is rászoktam. 7 éven át dohányoztam , időközbe vissza köszöntött a sport, de ekkor amolyan mozgás volt csak, tehát lejárogattam konditerembe edzettem, de ugye ekkor még úgymond nem tudatosan csak úgy edzettem amihez épp kedvem volt, mondani se kell, azt hogy mit ettem abszolút nem figyeltem.
Bicikliztem heti 40 km és rövid időn belül lement a felesleg egy része persze csak 10 kg-tól szabadultam meg összesen, így lettem 83 kg aztán 78-83 közt ingadoztam. Sokáig azt a formát „tartottam” Úgy ahogy edzegettem de nem komolyba meg nem „szakszerűen”. Sikerült lejjebb tornázni magam 75 kg-ra és ezt a formát is sikerült tartanom sokáig ekkor már nagyjából azért látszódott a különbség de még ekkor is inkább zsírosabb voltam mint izmos. A bulizás visszább szorult kicsit, de nem jelentősen. Tartottam sokáig az akkori súlyom (75) aztán egy hosszú párkapcsolat vége után, újra a bulik, haverok a köbön. Mivel nehéz időszak volt ez számomra a bulizásba menekültem. Nem túlzok mikor azt mondom hogy mindennap lerészegedtem. Most ebbe a pillanatba is vissza gondolva csoda hogy a szervezetem bírta azt a szintű mérgezést amivel akkor sokkoltam non-stop a testem. Alkoholista lettem. Vissza híztam 83 kg-ra körülbelül. Nyár vége fele tükörbe néztem és nagyon undorodtam magamtól és még mélyebb depresszióba estem, tehetetlennek, értéktelennek tartottam magam. Olyan személynek aki semmit nem képes megcsinálni, akinek az élete csak a bulizás… ez cél? Gondoltam magamba. Augusztus vége fele egy szintén illuminált éjszakán egy barátomnak „kisírtam” ami bennem volt és akkor megfogadtam magamnak, hogy szeptember elsejével kőkemény edzésbe kezdek, olyan dolgokat fogok leművelni amiről más csak álmodik. Persze ekkor mint mindenki másban, bennem is volt az az érzés hogy „majd én megmutatom, mindenkinek, kit hagytatok el, kivagyok ” szokásos bizonyítási vágy amit mindenki tapasztalt már valószínűleg akit, hátba szúrtak többen egyszerre. Valóban szeptember 1-jével kezdetét vette az edzések akkor jobban vissza fogtam a bulizást, de még dohányoztam. Futottam reggel- este összesen napi 8-9 km-t, úgy hogy előtte semmi. Nagyon hirtelen, nagyon megterheltem a szervezetem – a kajálásra ekkora odafigyeltem 90%-ban . Miután 2 hétig csak így csináltam utána már csak heti 3-4x futottam 4 km-t összesen és így közel 2 hónap alatt 15kg-t dobtam le magamról így lett a súlyom 65-66 körül. Örültem nagyon jöttek a vissza jelzések aztán szépen lassan hébe hóba újra előtérbe került a bulizást de már jelentősen kevesebbszer mint előtte. Később szembesültem a ténnyel 2 nagyon nagy rosszul lét után – és kivizsgálások után, hogy pánik beteg vagyok. Pszichiátria, nyugtatók.. ezt az utat látták előttem többen. Vonaton nekem, hogy utazzak kihívás volt féltem hogy mi van ha ott leszek rosszul nem segít senki, persze ez egy szituáció a sok közül. Nehéz egy ilyen dologgal együtt élni – ekkor még így gondoltam. De ezekre én nemet mondtam. Megfogadtam magamnak hogy szembeszállok ezzel a betegséggel és ekkor nagyon komolyba elkezdtem az életemet megváltoztatni se cigi, se alkohol, több mozgás , tudatosabb étkezés. Sikerült leküzdenem a betegségem, abszolút kontroll alatt tartom, sőt igazából nincs mit már, mert kigyógyítottam magam. Egyedül, mert kevesen tudtak erről, a szüleim abszolút nem tudták ezt a dolgot. Már én önálló vagyok, egyetem mellett dolgozok, hogy megélhessek. Jelenleg ott tartok hogy már több mint 4 éve nem dohányzok és abszolút nem iszok. Súlyom 70 kg. Heti szinten futok 40-50 km-t. Saját testsúlyos edzés az életem, egyik alappillére eleve a mozgás. Most már nem úgy edzek hogy azért , mert le akarok fogyni, hanem azért hogy még több olyan gyakorlatot tudjak a magaménak ami egyszerűen rácáfol arra hogy azt gondoljuk hogy ezt én úgyse tudnám megcsinálni, pedig bárki képes rá – Én ezt mutatom meg mindenkinek, hogy mindenki képes rá.
Aki hajlandó küzdeni az álmaiért és nem csak alvás fázisában él benne. Úgy gondolom, hogy egész messzire jutottam az elszántság és kitartás erejével, de ez mind nem ment volna ha nem hiszek saját magamban. Meg kell tanulni hinnünk magunkban, folyamatosan fejlesszük a személyiségünket, tudatosan! Nyissunk ablakot a világra, mert sokkal több mint amit lát az ember. Ha igazán fontos a célod és teszel érte, az élet próbára tesz, mennyire vagy elkötelezett, de ha kiállod az olykor igen nehéz próbákat utána az élet támogatni fog és lehetőségek tárháza nyílik meg előttünk.

7 embert inspirált

István Dávid Tóth

Motivációm nem más, mint az, hogy legalább annyi góllal segítsem csapatom, ahány sör lecsúszik egy meccs vagy edzés előtt/után/helyett :)

Példaképem így nem is lehet más, mint Torghelle Sándor, akinek játékstílusa tökéletesen passzol hozzám!

1 embert inspirált

Zimányi Gábor

"Dolgozni csak hittel, szenvedéllyel egész emberként érdemes."

1 embert inspirált

Koller Tamás

2018.10.14
Nem vagyok kövér inkább vékony a testalkatom, soha sem voltam kifejezetten izmos. 2018-ban 41 éves férfiként, talán nem későn, igényt formálok arra, hogy jól nézzek ki s emiatt életmódváltásba kezdjek. Ennek csak bevezetése a futás amit napi szinten művelek augusztus 15.-e óta. Jelenleg a 10 km-es napi táv (heti 3x) az ami foglalkoztat hegyi aszfaltos és sík terepen.
Tervezek étrendbeli módosításokat is eszközölni, illetve saját testsúlyos edzéssel fizikumot építeni.

A végcél egy tartható egészséges életmód folyamatos rendszeres testmozgással minden szinten változatos módszerekkel. A megfelelő, de nem kifejezetten drága étrenddel. Sima gyári dolgozóként nem is telne rá. Nyilván nem lehet szarból (kevés fizetés) várat építeni de az erőforrásokat (idő, pénz, oxigén, erő, lendület) jól beosztva aki akar az élhet egészségesen mert mindenkinek, ez a maga döntése.

Az nem prioritás, hogy ki mit szól hozzá. Az pedig nem opció hogy fáradság miatt megállok. Én eldöntöttem hogy másként akarok élni mint eddig, ennek következménye, hogy a munkatársaim nem tartanak egészen normálisnak amiatt hogy futok a munkahelyre (évszaktól függetlenül) és onnan haza.

Amíg sok "normális" a tv előtt vagy a haverokkal sörhasat és végső soron a saját életét rövidíti meg én kitartást, jó erőnlétet, kockahasat építek erre az életmódra optimalizálom az erőnlétemet. Emellett új szakmát tanulok.

A prioritások végén az is egy szempont hogy nincs párom, de szeretnék párkapcsolatban megállapodva családot alapítani, talán lehet egy erős amazon személyében rátalálok álmaim asszonyára.

9 embert inspirált

Dzsudzsy

Dzsudzsy 17
határok nélkül!
Megállhatsz, ha eleged van, és befejezed, mert elég ha a csapatnévsorban csak egy név vagy a sok közül.
Vagy te lehetsz az, akitől a legjobban félnek.
aki egyetlen pillanat alatt megfordítja a meccset.
Aki szívesen elválalja a büntetőrúgást a 90. percben.Aki sérülések nyomait is magán viseli, de nyomot hagy a csapatán is.
Az egyetlen, aki észreveszi a többiek által elmulasztott passzot,
cselezésével a kétségbeesett védekezést agresszív támadássá lendíti át.
Aki kételkedését hitre váltja.A síri csendben hazafelé tartó busz helyébe őrült ünneplést varázsol.
Legyél az, akitől már napokkal a mecs előtt reszketnek.
Legyél az, akit már a bemelegítésnél le akanak rúgni.Akit egyszerre gyűlőlnek és tisztelnek.Aki megállíthatatlan, de félelmetes.
Minden egyes mérkőzés a te nevedtől legyen hangos.Ma.Holnap.Az edzésen.Jövő szombaton...

2 embert inspirált

Papp Tibor

50 éves koromig kizsákmányoltam a testem, küzdöttem a civilizációs versenyben, hajtás az anyagiakért, túlélésért. néhány hónappal a félévszázad után a szervezetem benyújtotta a számlát, kaptam egy figyelmeztető lövést. Katéterezés, szanatórium után mozgás formát kerestem, és kétkeréken új életre kaptam. Lefogytam, megerősödtem, sok élménnyel ajándékozott meg az új hobby. Sok ezer km birtokában újra sebezhetetlennek hittem magam, ismét elragadott a pénz verseny. 53. születésnapom előtt 2 héttel stresszel telt hetek után egy könnyed túrán jött a büntetés. Infarktus a nyeregben, egyedül az úton. 10 kőkemény km az ügyeletig, de a sportnak hála, volt annyi energiám, ami kellett.Kitartott az erőm , amíg segtő mentő kezekbe kerültem. Műtét , szanatórium után ma már újra gurulok, sok szép táj vár még felfedezésre.Most már /be/ismerem korlátaimat, de a mozgást nem hagyom abba. Boldoggá tesz, most már feleségem is elkísér, megoszthatom vele az eddigi élményeket, gyüjthetünk közöseket. A motivációm: nem akarom erőtlenül , betegesen tőlteni a második 50 évemet.

16 embert inspirált

Gyarmati Györgyi

Korábban többféle sportot űztem rövidebb-hosszabb ideig. Kézilabdáztam, sportlövészettel foglalkoztam. Karatéztam 8 évig, amit gyermekáldás miatt kellett abbahagynom. Később elvégeztem néhány edzői tanfolyamot és Tae-bo, Body Styling, Callanetics és Hasparty edzőként is dolgoztam, aztán a munka miatt kimaradt a sport az életemből.
Futni mindig utáltam. Valahogy nem ment. Aztán egyszer a lányom lement futni a barátnőjével és csatlakoztam hozzájuk. 200 méter után sétálnom kellett, szúrt az oldalam, nem kaptam levegőt. De csak lementem egy héten többször is, annak ellenére, hogy a lányok már nem jöttek. Egyre többet tudtam futni, egyre kevesebb sétával. Végül megtaláltam a saját tempómat, amivel már km-ek is könnyedén mentek.
Olyan közösségbe kerültem, ahol az egészséges életmód mindenkinek fontos és sokan futnak hosszabb távokat is. Velük futóversenyekre is elkezdtem járni. Ahogy leadtam pár kg-ot sokkal több energiám lett és újraigényeltem a mozgást.
Azért vált a futás a sportommá, mert nem igényel különösebb felszerelést, kötöttséget és bármikor megvalósítható mozgásforma.

9 embert inspirált

Klein Dóri

A mozgás mindig is fontos szerepet játszott az életemben. Gyermekkorom óta görkorcsolyázom, tiniként kezdtem el aerobicozni és futni, s pár éve a jógában találtam meg igazán, amit kerestem: a mozgáson túl, egy tudatos, tiszta és egyensúlyra törekvő életmódot, életszemléletet.

18 éves korom óta arra készültem, hogy az életemmel és munkámmal a környezetemben élő embereket a mozgásra, az egészséges életmódra motiváljam, utat mutassak ehhez.

Ezért jelentkeztem a turisztikai főiskolára is, ahol egészségturizmus és wellness szakon diplomáztam. Akkor még sportanimátor szerettem volna lenni; aerobic edző tanulmányokat is folytattam ennek érdekében, de közben az élet a jóga felé „terelt”.

Immáron 13 éve, hogy először találkoztam a jógával, de akkor még maradtam a fitness és wellness világában. Viszont mindig újra és újra „szembejött” velem a jóga, kipróbáltam több ágát, elkezdett igazán érdekelni. S nem utolsó sorban elkezdtem megismerni, megérteni, hogy mi is áll - e mögött az ősi indiai bölcseleti- és mozgásrendszer mögött. Egyre jobban foglalkoztatott és foglalkoztat a tudatosság az élet minden területén.

Hatha, gerinc- és gyermekjóga oktatóként célom, hogy a jóga még szélesebb körben elterjedjen, minél több ember számára elérhetővé váljon és a mindennapi élet része legyen. Fő célom ezzel az egészségfejlesztés, szemléletformálás és a stressz kezelésére alternatívát adni.

6 embert inspirált

Papp Csaba

Papp Csaba vagyok. Születésem óta mozgássérült.
6 éves korom óta sportolok, úszás, asztalitenisz így kezdődött a sport ma már 43 évesen asztaliteniszezem, kerekesszékes tenisz, kerekesszékes kézilabda. Az életem egy része.
Szeretnék minél több embert buzdítani a sportra. Van kedved sportolj velem.

13 embert inspirált

Jahn Krisztina

1968 nov. 5.-én születtem Sopronban. A 20-as éveim elejére tehető az időszak, amikor válaszokat keresve, ráléptem a spiritualitás és az önismeret ösvényére. Megismerkedtem az asztrológiával, különféle személyiségfejlesztő technikával, többféle természetmeditációval, amit a mai napig gyakorlok. A lelki utam mellett többféle sportágat is kipróbáltam, mivel a mozgás a lételemem. 25 éves lehettem, amikor elkezdtem jógázni. Akkor már 5 éve vállalkozó voltam, és a rendszeres sport csak pillanatokra tudta csillapítani a stressz okozta belső feszültséget. Emésztési és nőgyógyászati problémáim alakultak ki. A gerincsérvemről csak évekkel később szereztem tudomást, egy rossz mozdulatot követően. Ma már a rendszeres, napi jógázásnak köszönhetően gerincem, ízületeim rugalmasabbá váltak, törzs stabilizáló izmaim megerősödtek. 2014-ben végzett kontroll MRI vizsgálat alkalmával a lumbális szakaszon már nem látható a korábban diagnosztizált porckorongsérv. Köszönhető a sok évi rendszeres jóga gyakorlásnak és a manuál terápiának. Életem nyugodt és egyre kiegyensúlyozottabb.
2005-ben elvégeztem a Rekreációs sportoktatói és az IWI szervezésében a Jógaoktató képzést a Padma Jógastúdióban Bálint János vezetésével, akitől a legjobb alapokat kaptam a jógaoktatás terén. 2006-ban a Kismama és Baba-mama jógaoktató képzést is ugyanitt végeztem.
2005-óta vezetek csoportos jógafoglalkozásokat Sopronban, továbbá életmódtáborokban, hétvégi elvonulások alkalmával is.
2013-ban elvégeztem Bene Máténál a Gerincterápia jógával alap és haladó tanfolyamot, hogy a gerinc. 2014-ben voltam Almásy Csilla a "A térd funkcionális anatómiája" c. továbbképzésen. Átvettük a térdet stabilizáló képleteket és ezek leggyakoribb sérüléseit, illetve ha már sérült, akkor mit tehetünk a vendégünk gyógyulásáért, további biztonságos jógagyakorlásáért.
2015 februárban végeztem el a TRX Sports Medicine Suspension Training tanfolyamot.
2015 áprilisától tartok TRX gerinc, illetve TRX kismama foglalkozásokat is, szem előtt tartva az állóképesség, a koordináció, a hajlékonyság növelését és a törzsizmok stabilitását.
2015. októberében elvégeztem Almásy Csilla Preventiv csoportos gerinctréning tanfolyamát, majd 2016. januárban a core stabilizáció tréninget. 2016. márciusában a Dinamikus jóga képzésen bővítettem ismereteimet.
2017 óta a soproni Test és Lélek Fesztivál egyik alapító szervezője vagyok.
2018. májusában Aerial yoga oktatóképzésen vettem részt. Különleges élmény a megszokott ászanákat a levegőben, speciális, magas szakítószilárdságú textil segítségével gyakorolni.

Életfeladatomnak érzem, hogy a jóga segítségével utat mutatva, tapasztalatommal, a tudásommal segítsem a hozzám fordulók testi-lelki fejlődését. Személyes példámmal egy egészségesebb, boldogabb, belső derűt sugárzó, stressz mentesebb jövő felé mutatva. Célom, hogy a velem jógázókat, ha csak másfél órára is, de kiszakítsam a hétköznapok világából és feltöltődve, kipihenve, bocsássam útra.
A Kismama jóga segítségével szeretnék minél több kismamának segíteni a várandósság önfeledté tételében és egy szép szülésélményben.
A jóga gyakorlása mellett naponta túrázok, futok és hegyi kerékpározok (MTB) a Sopron környéki erdőkben. Tavasztól őszig a SUP, azaz állva evezésnek is hódolok a Fertő tavon és más álló és folyó vizeken is.

6 embert inspirált

Patkás Tomi Rocky

Sziasztok! Tomi Rocky vagyok. Egy balesetben elvesztettem, mind két lában. Az egészségem miatt kezdtem el az úszást. Ha jól tudom én vagyok az országban az egyetlen para nyíltvizi hosszútávúszó. 3x úsztam át a nagy balatoni úszást 5.2 km, 2x úsztam az adriai tengeren, egy ezüst és egy bronz távot lekűzdve. 1.5 és 3 km-t. A velencei tavon a legnagyobb távot, 6km -t teljesítettem. Átúsztam Győrött a várost átszelő két folyót hosszában, 1km-t. Úsztam a Rába úszáson a Ragyogó hídnál 4,2 km-t. Úsztam Székesfehérváron éjszakai úszó versenyen ahol csapatban 12 helyet értük el és 30km-t úsztunk. Következő nyíltvizi úszásom a Mosoni-Dunán lesz kunszigettől-Győrig. A táv 14km! 4 év alatt közel 1500km-t úsztam! Kövessetek Keressetek! Üdv: Tomi Rocky

24 embert inspirált

Klaudia Gerendeli

A sporthoz való kötődésem egész kis koromban kezdődött, eleinte nehéz sportot űztem, mint a karate, ami önfegyelemre, tiszteletre, majd később jött a box, ami kitartásra és küzdelemre nevelt, illetve arra, hogy sosem érdemes feladni. Tanulmányaim és akkori egészségügyi problémáim miatt mindkettőtől búcsút kellett mondanom, de ami megmaradt és állandó az a biciklizés iránti szenvedélyem. Nincs olyan nap, hogy ne tekernék valamennyit, imádom a hosszabb túrákat és ezáltal megismerni valami újat, új helyeket, városokat, embereket. Mert a mozgás az, ami előre visz és remek stresszcsökkentő hatása van. Ebben a rohanó, információtól túlzsúfolt, nyüzsgő világban kell valami amiben az ember visszanyeri önmagát, személyiségét és képessé válik arra, hogy ténylegesen megtalálja az összhangot magával és a környezetével, számomra ez a sport!

5 embert inspirált

Komlósi Attila

2 évvel ezelőtt puszta kíváncsiságtól vezetve felhúztam a lábamra az egyik Decathlonban egy görkorit. Az első pár méter, ahogy a kori finom siklással megindult alattam, hatalmas élmény volt. Újra és újra visszajártam próbálgatni, ugyanezért az élményért. Aztán nem bírtam ki és vettem magamnak egyet.
YouTube videókat figyelve (pl. Asha Skatefresh, nagyon jó!) lelkesen gyakoroltam minden szabad percemben.
Rájöttem, hogy nem annyira a városi korizás való nekem, hanem inkább a távolsági - mert távol a várostól egész jól lehet haladni vele, tiszta a levegő, és az egész testet nagyon jól átmozgatja.
Kedvenc helyem a Balaton déli partja, ahol ideálisak a feltételek. Egyre hosszabb és hosszabb utakra merészkedtem... és fantasztikus volt minden alkalommal megtapasztalni, hogyan tolódnak kijjebb a korábban mozdíthatatlannak hitt határaim. Az elején 10-15 km-es utak után éreztem, ennyi elég. Most Siófoktól elindulok egy szép őszi napon, és elsiklok Berényig, ami 53 km. Ja, és télen sem szabad abbahagyni ! Sőt, kihívás oldalról pont akkor a legjobb !
Igen, 40 felett is bőven lehet fejlődni. Én 41 voltam, amikor totál kezdőként először korit húztam, most 43 vagyok, és érzem, még van bennem tartalék. Addig nem nyugszom, amíg meg nem kerülöm az egész Balatont :-)

8 embert inspirált

Almási Katalin

2008-ban kezdtem rendszeresen sportolni, bár korábban is voltak hosszabb-rövidebb időszakok, amikor aktívan sportoltam. Előző évben kerültem egy olyan új munkahelyre, ahol sokat ültem/ülök a számítógép előtt. A sok üléstől itt-ott elkezdtek fájni az alkatrészeim, ezért kerestem lehetőséget a rendszeres mozgásra.
Az aerobikkal kezdődött minden, akkor indult egy csoport és hozzájuk csatlakoztam. Azóta is részt veszek az órákon. 4 évvel később, 2012-ben kezdtem el futni. Ennyi aerobikos múlt után meglepően könnyen ment a kezdés. Fél év futás után az első 7km-es verseny, majd 10 hónap futás után az első félmaraton sikeres lefutása már örökre elkötelezett a futás mellett. 2013 végén úgy éreztem, hogy valamilyen közösséget kellene szervezni, mert csapatban futni sokkal izgalmasabb. 2014 elején ezért megpályáztam a BSI-nél egy futónagyköveti pozíciót és meg is nyertem. Azóta vagyok Nyergesújfalu BSI futónagykövete. Sikerült egy kisebb csapatot szervezni magam köré, akikkel együtt edzettünk/edzünk és együtt járunk versenyekre az ország különböző pontjaira. Majd tovább gondoltam a közösségi futásban rejlő lehetőségeket és futótársaimmal 2016-ban megalakítottuk a FutaNyerges Sportegyesületet. Azóta, már második tavasszal indítottunk kezdő futóknak edzéseket. Az idén viszonylag nagy létszámban járnak rendszeresen a kezdők edzésre.
Hogy mi motivál a rendszeres sportra? Az, hogy sokat járunk versenyekre, a kezdő futóink lelkesedése, hogy nem állunk meg, hanem újabb és újabb feladatokat/lehetőségeket keresünk amivel másokat is a sportolásra csábíthatunk.
Idén, 2018-ban már második alkalommal rendezzük meg augusztusban a NyergesiSzomszédoló futóversenyt. Az első versenyen 155 részvevő volt. A többség a környező településekről, de az ország távolabbi pontjairól is érkeztek futók a versenyre.
Végül, mit jelent nekem a sport? Kikapcsolódás, pihenés, jó társaság, újabb ismeretségek/barátságok, bulis futóversenyek, erőpróba, szép városok és vidékek felfedezése.

6 embert inspirált

Kovács Szandra

Én 3 évesen kezdtem el sportolni először úszni majd karatézni és nem sokkal később csatlakoztam egy ovis tornához amiből később Mazsorett lett. Minden Sportágban versenyeztem a Mazsorettben mai napig versenyzek. A Mazsorett egy eszközös tánc amiben több eszköz is szerepelhet. pom-pon,bot,zászló vagy akár fegyver is. A Mazsorett nem csak lányoknak való mert sok erőnlét és akrobatika is ötvözi a koreográfiákat ez a modern változat. Van a Tradicionális ahol fúvós zenére vonulunk fel menetelve és közben előadva a koreográfiát. Szeretnénk ha fiúk is csatlakoznának hozzánk mert hasonló mint a szertorna és az akrobatikus részek is látványosak lehetne ha például egy lányt fel kell emelni. Ha valaki utána néz akkor láthatja,hogy 2017-ben férfi nyerte meg a világbajnokságot és különdíjas is lett. Szeretnénk ha minél többen csatlakoznának hozzánk,hogy el tudjunk menni egy szintvonalas felvonulásra ami nagyon látványos tud lenni a szép csillogó ruhákban. Aki szeret táncolni és szeret versenyezni azok bátran jelentkezzenek. Aki meg csak azért jönne mert mozogni szeretne az jelentkezzen. Családias környezetben és hangulatban tartunk edzéseket.

4 embert inspirált

Maczkó Anita

Nem is tudom mikor fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék fúvócsövezni. A párom íjászkodik és neki ez nagy szerelme lett. Engem nem vonzott az íjászat de szívesen voltam vele, velük. Egy versenyen találkoztam először a fúvócsővel. Jó messziről megfigyeltem majd egyre közelebb merészkedtem.Nekem az volt szerelem első látásra. Instant sikerélmény. Már maga a gondolat, hogy valamit elsőre jól tudok végezni örömmel töltött el. Az eszköz megvolt a cél megvolt. Az én elméletem az volt, hogy majd egyszer én is versenyzek vele. De a szervezők nem így gondolták és mindjárt csővel a kezemben el is indítottak, hogy, na akkor ez a cső ez a töltény így állsz úgy fújsz és menni fog az. Ugyan ebben az évben Baranya fúvásza lettem. Próbáltam, a zumbát, a futást, de valahogy egyik sem nőtt a szívemhez. Nem töltött el az a jóleső érzéssel az óra végén. Úszni járunk, és ebben megtaláltam azt a mozgásformát, hogy igen ez megy nekem és tetszik és ellazít és kellemes. Viszont kellőképpen át is mozgat. Amikor ez még mindig nem volt elég elmentem egy volt kolléganő unszolására Walkenergie-re.
Az első óra közepén majd meg haltam. Most már heti egyszer oda is járok. Van benne kihívás. Lehet, hogy nem tudom még olyan gyorsan, vagy olyan intenzíven csinálni, mint a többiek. De elmegyek és jól érzem magam. Mióta oda is járok, jobban bírom a terepgyaloglást ami a versenyek szerves részét képzi. Sose gondoltam volna, hogy ekkora örömöt tud okozni a mozgás. Szerintem érdemes több mindent kipróbálni. Nem vagyunk egyformák ami nekem bejön lehet másnak maga a pokol.

2 embert inspirált

Ambró Mihály

Sziasztok én Ambró Misi vagyok.
Ahogy Szókratész mondta: " A férfinak nincs joga fizikai edzés területén amatőrnek lennie. Szégyen számára anélkül megöregedni, hogy látta volna azt a szépséget és erőt, amire a teste képes."
Amióta edzek, csak is ez az idézet motoszkál a fejemben.
A testépítést nem versenyszerűen, hanem csak hobbi szinten űzöm, viszont látni annak az eredményét, hogy milyen voltam akkor, és hogy milyen vagyok most... elmondhatatlan.
Ezt az érzést szeretném én is megmutatni/átadni másoknak, azoknak akiknek nem volt eddig merszük elindulni ezen az úton.
Az edzés felszabadít, felfrissít, kiszakít a szürke hétköznapokból. Sportoljatok amennyit csak tudtok!
"A siker létráját nem lehet zsebre tett kézzel megmászni" /Arnold Schwarzenegger/
#GYM-Panz

6 embert inspirált

Nyéki F. Kata

Túrázni, kirándulni babával, kisgyermekkel sem lehetetlen! A Magyarinda Túrázás Babával Sportközösséggel ehhez kívánok segítséget nyújtani.

Szenvedélyes természetjáró és 3 gyermek édesanyja vagyok. Lételemem a mozgás, a sportolás. Mikor megszülettek a gyerekek, erősen leszűkültek a lehetőségeim, hiszen babakocsival esélytelen túrázni menni.

Feltettem a férjemnek a kérdést, hogy tényleg le kell mondanunk a túrázásról?

Akkoriban még nem voltak jelen Magyarországon a csatos babahordozók, amelyek megkönnyítették volna a dolgunkat, hát francia mintára elkészítettem egyet. Ez olyan jól sikerült, hogy a barátaink egymás kezébe adták a kilincset, mert ők is szerettek volna maguknak hordozót. A 3-ik gyermekemnek már babakocsija sem volt, teljesen kiváltottuk azt a hordozóval. Azóta a babahordozás és a babával, kisgyermekkel túrázás a szívem egyik csücske.

A célom az, hogy minél több család megismerhesse a babahordozás szabadságát, hogy Nekik már ne kelljen lemondaniuk babával, kisgyermekkel sem a túrázások, kirándulások öröméről. Ennek fontos eleme a Magyarinda Túrázás Babával Sportközösség, amely keretében jelenleg két segítőmmel, TourAnyuval és a Potyautassal a kéken megálmodójával folyamatosan szervezünk túrákat babás, kisgyermekes családokkal. Ezek a túrák teljesen ingyenesek, sőt, akinek nincs hordozója, annak tudunk kölcsönadni.

Így már nem lehet több kifogás! :) Ha szeretnél túrázni babával, kisgyermekkel, csatlakozz a Sportközösségünkhöz!

11 embert inspirált

Hamza Gergely

A motivációm a régebben véghezvitt fogyásomon alapul egyrészt másrészt irigy vagyok a hozzám hasonló pasikra mert áramvonalas a testük harmad részt az egészségem miatt újra és újra véghez viszem mint ahogy a unique számába is benne van... :D
Mindig kicsit másként újra meg újra....

2 embert inspirált

Csornai Edina

A teljesítménytúrák világában mozgok: túraszervezőként, pontőrként, túravezetőként és túrázóként is aktív vagyok, jelzésfestési munkálatokban is részt veszünk. Minden szabadidőmet természetjárással töltöm.
Az általam szervezett teljesítménytúrák: Sárkány-völgy TT, Tekeres-völgy TT, Veszprém Városismereti Gyalogtúra, KÉK BALATON 100 TT, Örsi-Somlyó TT, Bakony-Balaton Piros Maraton és Kalóz-napi minitúrák/Vámosi Csiga-biga túrák.

4 embert inspirált

Palkovits Tamás

Sziasztok Palkovits Tamás vagyok
Az én történetem egy kicsit rosszul indult mint egy lavina amikor megindul a hegyről , úgyanis 2015.09.15 -én egy hónappal születésnapom után munkahelyi balestem történt , Sopronból - Győrbe vittek meg menteni a kéz fejemet ami 9 órás mütét volt 3 orvossal .
Sajnos a műtét nem sikerült , hosszas depreszió és küzdelmek után megismerkedtem olyan emberekkel akik kerekesszékes kosárlabdát üzznek , az eljén nehezen,de rávettek ,hogy jáccak vellük most már ott ragatam náluk oly anyira ,hogy Magyar válogatott tag is lettem.

8 embert inspirált

Péter Hudák

Minden kiskoromban történt mikor megkaptam az első biciklimet. És ahogy megtanultam rajta menni az volt a célom hogy énis bekerüljek egy versenyre és hogy jo eredményt érjek el.
Eleinte sajnos sokan azt mondták hogy száljak le a földre meg ugyse fog menni. De én az a fajta voltam meg még vagyok is akit nem nagyon érdekel a negatív kritika. Ha az ember kitartoan csinálja azt és gyakorolja amit akar előbb utóbb eléri a célját. Én 7 éven át minden nap letekertem egy bizonyos kilométert és mostanára sikerült elérnem egy 40-50 km/h-ás átlagsebbességet igen hosszú távon. Oyannyira hogy egy 2017-es versenyen igen jo eredményt értem el. Nem az számít hogy ki hogy néz ki és hogy milyen véleménnyel lesznek rola a többiek, hanem hogy elszánja magát és neki kezd megvalósitani azt a célját amit a legjobban akar és kizárja azokat akik negatív véleménnyel vannak.

2 embert inspirált

Bencsik Jenő

Gyerekkoromban duciként, a tornaórákon utolsó voltam, a futásnál mindig fulladtam, lihegtem és izzadtam, de nem tettem ellene semmit, elhittem, hogy nem tudok lefogyni. Aztán a közép suliban lefogytam, amit főként kemény koplalással és némi mozgással értem el. Ezután belekóstoltam az aerobicba, egy kicsit a futásba, és kondizásba. De nem voltam elég kitartó, valahogy egy bizonyos idő után mindig abbahagytam a sportolást, és a súlyom rendszeresen vissza is jött…
A történetem tavaly nyáron kezdődött. Az életem úgy alakult, hogy 34 évesen egyedülálló lettem, és hirtelen kezdenem kellett valamit az életemmel. Előtte évekig nem sportoltam, elvoltam...
A sors iróniája, hogy éppen a sport utcába költöztem…
Egy hirtelen ötlettől elkezdtem futni. Az első futásom talán ha 10 percig tartott, nem mértem de arra emlékszem, hogy nagyon nem ment… Aztán ahogy teltek a napok,hetek egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre jobban megy, és hogy ez örömet okoz, aztán idővel egyre jobban „megfertőzött”. Esténként futottam a sötétben, a város fényeinél,mert az olyan hangulatos volt, s közben zenét hallgattam…Imádom a zenét, a legnagyobb motivációt onnan merítem… És zenére futni valami mennyei érzés…
A tél folyamán véletlenül találtam rá egy soproni futó közösségre, pár nap múlva már ott is voltam egy közös futáson. Sohasem gondoltam volna, hogy télen én valaha is fogok futni, pedig milyen jó is az. Valahogy a hidegben való futás megedzi az embert…
Nagyon motiváló volt új embereket megismerni, akik szintén szeretnek futni, később a csoporton belül rengeteg új ismerősöm lett. Nagy hajtó, és motivációs erőt merítek a többiek futásaiból, posztjaiból, és rengeteget tanulok tőlük…
Ahogy telt az idő, egyre jobban ment a futás, hatalmas lelkesedéssel, és szívvel róttam a kilómétereket. A héten sikerült éltemben először 30km-ert lefutnom… Ez kezdőként felért nekem egy maratonnal.
Tihanyban iramfutóként szívesen segítenék, bíztatnék másokat , hiszen mindig van olyan, akinek kell egy kis segítség. Hatalmas szívem van, amivel tudok segíteni másoknak is. ;-)
A futás nagy tanítómester, megtanít sok mindenre, kitartásra, küzdésre, magára az életre…

2 embert inspirált

Bencsik Jenő

Gyerekkoromban duciként, a tornaórákon utolsó voltam, a futásnál mindig fulladtam, lihegtem és izzadtam, de nem tettem ellene semmit, elhittem, hogy nem tudok lefogyni. Aztán a közép suliban lefogytam, amit főként kemény koplalással és némi mozgással értem el. Ezután belekóstoltam az aerobicba, egy kicsit a futásba, és kondizásba. De nem voltam elég kitartó, valahogy egy bizonyos idő után mindig abbahagytam a sportolást, és a súlyom rendszeresen vissza is jött…
A történetem tavaly nyáron kezdődött. Az életem úgy alakult, hogy 34 évesen egyedülálló lettem, és hirtelen kezdenem kellett valamit az életemmel. Előtte évekig nem sportoltam, elvoltam...
A sors iróniája, hogy éppen a sport utcába költöztem…
Egy hirtelen ötlettől elkezdtem futni. Az első futásom talán ha 10 percig tartott, nem mértem de arra emlékszem, hogy nagyon nem ment… Aztán ahogy teltek a napok,hetek egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre jobban megy, és hogy ez örömet okoz, aztán idővel egyre jobban „megfertőzött”. Esténként futottam a sötétben, a város fényeinél,mert az olyan hangulatos volt, s közben zenét hallgattam…Imádom a zenét, a legnagyobb motivációt onnan merítem… És zenére futni valami mennyei érzés…
A tél folyamán véletlenül találtam rá egy soproni futó közösségre, pár nap múlva már ott is voltam egy közös futáson. Sohasem gondoltam volna, hogy télen én valaha is fogok futni, pedig milyen jó is az. Valahogy a hidegben való futás megedzi az embert…
Nagyon motiváló volt új embereket megismerni, akik szintén szeretnek futni, később a csoporton belül rengeteg új ismerősöm lett. Nagy hajtó, és motivációs erőt merítek a többiek futásaiból, posztjaiból, és rengeteget tanulok tőlük…
Ahogy telt az idő, egyre jobban ment a futás, hatalmas lelkesedéssel, és szívvel róttam a kilómétereket. A héten sikerült éltemben először 30km-ert lefutnom… Ez kezdőként felért nekem egy maratonnal.
Tihanyban iramfutóként szívesen segítenék, bíztatnék másokat , hiszen mindig van olyan, akinek kell egy kis segítség. Hatalmas szívem van, amivel tudok segíteni másoknak is. ;-)
A futás nagy tanítómester, megtanít sok mindenre, kitartásra, küzdésre, magára az életre…

10 embert inspirált

Misovicz Albert

Misovicz Albert vagyok Szolnokon élek.
Sajnos évek óta nincs jégpályánk csapattársaimmal Jászberénybe járunk jégkorongozni . Nem adtuk fel a dolgot sokat görkorizunk és biztatjuk a fiatalokat a mozgásra.
Sikerült gyerek U8U10 csapatot összerakni felszerelni és megalakították a Szolnok Orca’s Hockey Clubbot.,és csapatot. Járunk tornákat ill neveztük és várjuk a jégcsarnok öt Szolnokra.

1 embert inspirált

Nagy János

Gyermekkorom óta sportolok, a kajakozás és az úszás végigkísérte az életemet.
Néhány évvel ezelőtt megsérült a gerincem, emiatt kezdtem el szervezni egy közösséget, melynek célja díjmentes részvételi lehetőséget biztosító kulturális és vízi sportrendezvények szervezése. Négy évvel ezelőtt alapítottam a Hungarian Open Mind fesztivált és sárkányhajó versenyt, amely több száz sporttársunk segítségével évente több, mint háromezer fő fogyatékossággal élő és nehezebb sorsú fiatalkorú gyermek számára szerez közösségi és sportélményeket.
Tudatos döntés volt, hogy a második 50 évemet már nem a forprofit világában kívánom eltölteni. Jelenleg különféle országos tevékenységű körű alapítványoknál önkéntesként, saját vállalkozásomban integrált rendezvényszervezőként tevékenykedem.
Az Ntone megnevezés a nevem kezdőbetűjéből és az angol szín szavakból álló mozaikszó. Bejegyzett védjegy. Valamikor régen számomra azt jelentette hogyan élem meg és formálom a valóságot, mára már egy önkéntes csapat szimbóluma.

3 embert inspirált

Almádi Krisztina

Sziasztok Alma vagyok és ez hosszú lesz!

4 éves koromban kezdtem el ismerkedni a sporttal. Édesanyám fontosnak tartotta, hogy mozogjak hiszen izgága gyerek voltam. Nagyon sok sportot űztem az évek során, de ami kitöltötte a gyerekkoromat az a szertorna, úszás és az akrobatikus rock 'n roll volt. Ezeket 5 - 8 évig űztem folyamatosan és párhuzamosan. Egy nagyobb váltás miatt kimaradt később pár év a sportból, de annyira vissza akartam térni, hogy elvégeztem egy 2 éves OKJ- képzést, aminek segítségével aerobik és személyi edző végzettséget szereztem. Arra törekszem, hogy sikerüljön beküzdenem magam a szakmámba így egyre többet járok edzőterembe, hogy én is szert tegyek a lehető legjobb fizikumra, és hogy gyakorolhassak a barátaimon vagy munkatársaimon mint edző. Ha valaki esetleg érez motivációt egy kis edzésre, de nem szeretne egyedül menni vagy csak fél a teremben mert nem tudja mi merre hány óra én szívesen segítek! Ez remek lehetőség, hogy te is megismerj egy új környezetet és egy teljesen új világot vagy edzésformát.

5 embert inspirált

Erdos-Torma Kata

Imadom megnezni a futo tavok alakzatat minden futas utan.. igy jott az otlet Valentin napon hogy rajzoljunk egy szivet a Budakeszi focipalyara

0 embert inspirált

Nótás-Virágh Ildikó

A futás volt az a sport amit, mikor többet mikor kevesebbet, de folyamatosan űztem. Aztán volt egy nagyobb leállás. Két terhesség, két gyerek és a család vitte a fókuszt és az én időt is. 2016 tavaszán aztán jött az érzés, hogy cipőt kellene húzni ismét. Kitűztem egy 7km-es versenyt, ami akkor óriási dolognak tűnt. Másfél hónap alatt felkészültem rá férjemmel együtt és azóta nincs megállás. A FUTÁS AZ ÉN IDŐM! Az, amikor én vagyok, a zeném, a gondolataim, néha a férjem vagy éppen a " Running Angels". Rá kellett jönnöm, hogy ahhoz, hogy otthon és a munkámban a legjobbat tudjam adni, ahhoz kell, hogy én is jól legyek, hogy magamra is legyen idő. Nekem ez a futások alkalmával adatik meg, amikor kikapcsolhatok és amikor a határaimat feszegetem és amikor rájövök, hogy bármire képes vagyok! Az időjárás nem akadály, hanem körülmény, amihez lehet alkalmazkodni! Következő cél a Wizzair félmaraton. Szurkoljatok!

2 embert inspirált

Tòth Gábor

Mint Önvédelmi oktató, 10-15 éve foglalkozom ismét igen intenzíven a sporttal. Gyermekkorom nagy fellángolása után sajnos több évet kihagytam, és mellőztem a sportokat, küzdősportokat az életemből. A Kravmaga megismerése után ez teljesen megváltozott. Szinte napi gyakorisággal, oktatok, gyakorlok, edzek. Azóta beindítottunk egy futó csapatot is. Ezzel a csapattal az edzőtermi edzéseket kiegészítettük, komoly terepfutással, nemzetközi versenyekkel. 15 évvel ezelőtti önmagam még az árnyékom sem lehetne. Ezt a fajta életvitelt, lendületet tanulóimnak is próbálom átadni. Motiválni őket egy egészségesebb életforma választására. Tóth Gábor / Kravmaga-Defendo instruktor, Power Runners SRD. Team futó csapat megalapítója, vezetője /

1 embert inspirált

Nagy Zoltán

Gyerekkoromban Édesapám sokszor elvitt túrázni a Mátrába és a Bükkbe. Akkor még nem gondoltam volna, hogy ezen élmények egy életre elkísérnek. Számomra a hegyek világa lett az igazi otthon, ott érzem magam teljesen boldognak és felszabadultnak. Minden út egy kihívás, mely párosul a csodálatos látnivalókkal, kívánhat ennél többet az ember?
Azt tapasztalom, hogy aki ebbe belekóstol, az többé nem lesz képes ezt elengedni. A hegyek kiszakítanak a szürke hétköznapokból, elfeledtetik velünk a gondokat.

Fő mottóm: Nem a csúcs a fontos, hanem az oda vezető út.

8 embert inspirált

Barna Marsó

A sport életem része, hiszen gyerekkorom óra sportolok, járok edzésekre és sportrendezvényekre, versenyekre. Felnőttként belátva, hogy mennyi mindent köszönhetek ennek az életformának próbálom környezetembe minél több mindenkinek átadni ismereteimet. Szeretném, ha a gyermekeim is, mint sokan mások körülöttem örömmel húznák fel futócipőjüket, vagy ülnének a kerékpárra, akár nagyobb távokat kerekezve.
Manapság az én sportágam a futás. Jellemzően inkább a félmaraton, mint a maratoni távokon szoktam indulni. Korábban pedig versenyszerűen kerékpároztam, és úsztam. Számtalanszor úsztam át és kerültem meg a Balatont is. Álom sportágam igazából a triatlon.

2 embert inspirált

Terekiné Rendes Éva

A mozgás alapvető életjelenség, meghatározza szervezetünk egészségi állapotát, fizikai és szellemi teljesítőképességét. A mozgás számomra is maga az élet. Amióta az eszemet tudom, mindig sportoltam valamit. A nordic walkingra tíz évvel ezelőtt bukkantam rá. Magával ragadott a benne rejlő szabadságérzés, a ciklikus mozgás öröme, a természet közelsége, a technika lazasága, a gyaloglás könnyedsége. Baráti társaságunkkal immár egy évtizede minden szombaton 10 órakor találkozunk, és két órán keresztül csak megyünk, megyünk és megyünk. Közben élvezzük a jó levegőt, átszellőztetjük a tüdőnket, megbeszélünk minden fontos és kevésbé érdekes dolgot, figyelünk egymásra, összetartozónak érezzük egymást. Rácsodálkozunk a természet évszakonként változó szépségeire, rendszeresen felkeressük a mi Dunánkat, ami mindig méltóságteljesen folyik, mi pedig hagyjuk, hadd folyjon... Kívánom, hogy még hosszú évekig képesek legyünk mindannyian erőben, egészségben nordic walkingozni!

3 embert inspirált

Szabó Lajos

Minden ember szeretne valami olyan kalandban részt venni, ami csak keveseknek jut osztályrészül. Azt viszont még kevesebben tudják, hogy ez nem is olyan elérhetetlen. Ma már nem tudunk új földrészeket felfedezni, új világokba hajózni, de a meglévőt saját szemünkkel nézhetjük meg, és biztos találunk olyan részletet, amit még senki sem vett észre addig. Ez kimondottan így van vitorlázás, kajakozás és kenuzás közben. Eleve jóval kevesebben ismerkednek így környezetükkel, mint a szárazföldön. Ha egy unalomig ismert helyet a víz felől közelítesz meg, rájössz, hogy nem is ismerted meg még igazán. Én 10 éves korom óta vitorlázom, akkor még nem gondoltam, hogy valaha oktatni is fogom. Még soha nem érkeztem kétszer ugyanoda , ugyanúgy. Ha átülök egy kajakba olyan helyeket is bejárhatok, amit más közlekedési eszközzel nem közelíthetek meg. Közel mehetek nádasokhoz, beevezhetek kis folyókba, patakokba, ahol biztos, hogy nagyon kevesen jártak előttem. Ha olyan kalandra vágysz, ami elszakít a megszokott életedtől, ezeket lecserélnéd az időjárás és természet viszontagságaira, akkor csatlakozz hozzánk!

2 embert inspirált

Üveges Ádám

Kedves Olvasó!

Ha idáig eljutottál valószínűleg neked sem ismeretlen a megszaporodott pulzusszám, az érzés, hogy tényleg élsz, hogy teszel valamit jót a közérzetedért, az egészségedért. Az elsődleges szempontok számomra is ezek voltak, meg persze el akartam terelni a gondolataimat egy magánéleti válságról. Így eldöntöttem hogy felhúzom a futócipőt. A családomban sosem volt nagy hagyománya egy sportágnak sem, így egyedül vágtam bele. Az elején csak mentem minden nélkül, éreztem hogy dobog a szívem, elkapott a szabadságérzet. Miután hazaérve kifosztottam a hűtőt és fél óráig álltam a tus alatt nekikezdtem edzésterveket böngészni. Akkor akadt meg először a szemem egy félmaratoni versenykiíráson. Onnantól arra kezdtem el készülni mint az őrült. Persze önfejű voltam és következetlen, így pamut trikóban, meg egy Air Max-ben indultam neki a versenynek. A vége nagy küzdelmek és kompromisszumok árán 1.59 lett, de akkor már nem volt visszaút :D Hazamentem és két nap múlva edzettem tovább, most már hallgatva a tanácsokra. Idő közben a susogós nadrágot felváltotta a technikai légáteresztős alsó, a tornacipőt a futócsuka, a pamut pólót a szintén technikai felső. Bejöttek az olyan szavak mint az interval, a fartlek és barátai. Elkezdtem odafigyelni mit eszek edzés előtt és után. Fél év után jött egy kisebb törés, rá 3 hónappal az első maraton. Meglepő módon ismételten elsietve. Szép verőfényes júniusi napon elrajtoltam Szegedről az 1. EPAM maraton keretein belül. Igazából ez volt a következő mérföldkő a futásban. Két falat kellett leküzdeni, egy 28-nál, egy pedig 39-nél taglózott le. Ilyenkor mondogattam magamban hogy ki ez a hisztis kiscsaj? Az előbb egy 70-es papa hagyott le. Gratulálok! Felmérgeltem magam és mentem tovább, bokortól bokorig, villanyoszloptól villanyoszlopig, mindig kiszemelve valami tereptárgyat. 4 óra 43 perc tragikomédia után beértem és 2 hétig a közelébe sem mentem a futócipőnek. Utána viszont elkezdett kacsintgatni felém a cipő, valahogy mindig a látóterembe vándorolt. A maraton után minden elérhető infót elolvastam a futástechnikával, frissítéssel, nyújtással, bemelegítéssel, edzéstervekkel kapcsolatban. Nem mondom hogy okosabb lettem, mert sok ellentétes infó kering a világhálón még egy egyszerű futózoknival kapcsolatban is. Így saját bőrön tapasztalva vágtam neki újból. Azóta eltelt már pár év, túlvagyok 4 maratonon, egy 50-es ultrán, és huszonvalahány félmaratonon. Még mindig nem untam meg a célbaérés örömét, illetve ahogy verseny és edzés közben is egyaránt elkap a flow, az érzés, hogy a világból is ki tudnék futni. Idő közben rengeteg embert ismertem meg, sok életcélt, életutat. Láttam a küzdelmet ahogy egy műlábas futó rótta a kilométereket pár méterrel előttem. Láttam az önzetlenséget, ahogy egyik futó magnézium tablettát ad a görcsökkel küszködőnek, vagy energiaszeletet annak aki épp az eléhezéstől szédeleg. Büszke vagyok hogy futóként én is ennek a közösségnek a tagja vagyok és szeretném másokkal is megismertetni ezt a világot, hogy mennyi pluszt képes behozni a futás az életünkbe, hétköznapjainkba. Ha kedvet kapnál egy kis aszfaltkoptatáshoz a #Corvinrun csapatában szívesen várlak!

10 embert inspirált

Dobri Panni

Régen: táborok, most: családi, baráti nyaralások egyik fénypontja számomra a ping-pongozás. Sosem tanultam a technikát, csak próbáltam megnyerni a forgót és a meccseket :) (legjobb eredmény: Erdei iskola 2. hely ;).
Így nagyon örülök, hogy hétfőnként gyakorolhatok 1-2 technikát és különböző szintű/technikájú ellenfelek ellen ki is próbálhatom őket ;) Nem utolsósorban nagyon motiváló, hogy a közösséghez tartozom, így kevésbé érzek késztetést arra, hogy más teendők miatt kihagyjam. A hangulat szuper, és a kihívásom se tűnik már olyan messzi célnak. Ha meglesz, ígérem, frissítem a bejegyzést! Gyertek minél többen!

13 embert inspirált

Dulna Gyöngyvér

Víz, napfény, csobogás, meleg, pancsolás a tó közepén, viharos szél, dőlünk, üljük ki a hajót, húzd be – kurtítsd - nem bírom – de muszáj!; reffelés, pillangózás, horgonyzás, kapitány, fordulás vagy perdülés... A legszebb szavak, legszebb emlékek, élmények!
25 éve találkoztam először a vitorlázással, bohóckodtunk a kis Optimisttel és a Kalózzal a Tisza-tavon. A hajó azóta változott, a szerelem maradt!
Miért szeretek vitorlázni? Mert nincs két egyforma út: teljes szélcsendben evickélni a Balatonon, fürdeni a tó közepén, távolról lesni a vízfelületen a fodrozódó szellőt (ami valahogy mindig elfogy, mire odaérünk) nagy boldogság . Az erős szél, erős hullámzás alatt hamar eszünkbe jut, hogy mindig a „víz az úr”: egyensúlyban tartani, kiülni a hajót, kurtítani a vitorlát, tartani az irányt mind-mind embert próbáló feladat. Megtanít arra, hogy a hajón EGY vezető van, aki közben a csapat része is; megtanít arra, hogy észszerű döntést kell hozni, de a döntést időben meg KELL hozni, megtanít arra, hogy igenis van összetartás és igenis képesek idegen emberek barátként segíteni a másikat.
Számomra a vitorlázás nem csak időtöltés, nem csak sport, hanem emberi felelősségvállalás, összetartás, döntések és következmények, a csapatmunka példája is.

15 embert inspirált