Fejes László

Kiskoromban kövér gyerekként minden este futni küldtek. Én persze utáltam, és csak addig tettettem a futást, amíg az ablakból láthattak.

Valószínűleg az egész lakótelep úgy ismert, mint „a kövér gyerek, aki nem fut”. A kényszer jól megalapozta a futás iránti gyűlöletemet, így később is mindig azt mondtam, hogy ha valaha el is kezdek valamilyen sportot rendszeresen űzni, az biztos nem a futás lesz. Aztán érett fejjel mégis futni kezdtem, hamarosan le is fogytam, jött a félmaraton, a 30 km, a maraton és a még hosszabb távok. Volt idő, amikor az eredményeket hajszoltam, de mindig is fontos volt, hogy milyen tájakon vagy városokban futok, és mit láthatok út közben.

Velem személyesen a soroksári Decathlon áruházban találkozhattok.

A szerző cikkei