Magazinunk szerzői

Koltai Piroska

A futás világába nem olyan rég csöppentem bele, de mint „laikus futó” egyre jobban magával ragad ez az örömteli sport… és hogy miért is kezdtem el futni?

A futás számomra mindig is az ősellenséget jelentette, a gimnáziumi testnevelés órák alkalmával kötelezően kirótt köröktől már előre rettegtem és már az első pár méter után fuldokolva kapkodtam levegő után.

Futáás? „Hát én biztos nem vagyok olyan bolond, hogy még nyáron is, a legnagyobb hőségben, a legkeményebb aszfalton fussak, csak azért, hogy megszabaduljak pár kalóriától, rákvörös arcomról patakokban folyjon az izzadság és másnapra pedig olyan izomlázam legyen, hogy meg se bírjak mozdulni!” Legalábbis akkor ezt gondoltam…

Csak pár év telt azóta, de már én is ezen bolondok táborát erősítem és a régi, futásról alkotott, klisékkel teli képem egészen megváltozott. Pálfordulásom egy egészen egyszerű, sokak által hangoztatott, ám gyakran meg nem valósított mondatnak köszönhető: „Jó lenne valamit rendszeresen sportolni…” A gondolatot tett követett, eldöntöttem, hogy megküzdök a legnagyobb félelmemmel és ősellenségemmel: a futással.

Nem tűztem ki magam elé konkrét célt, nem szeretnék semmilyen komolyabb versenyre felkészülni, egyszerűen csak önmagamért futok, azért, hogy újra és újra átéljem, valóban képes vagyok kitolni a saját határaimat.
És igen, már én is futok nyáron, a hőségben, az arcomról csorog az izzadság, másnap pedig néha van egy kis izomlázam. De mindezt feledtetni tudja az a felszabadító érzés, ami minden egyes alkalommal a hatalmába kerít: igen, képes vagyok rá és ez boldoggá tesz!

Élsportoló nem vagyok, csak egy hihetetlenül lelkes futó, aki szívesen megosztja veletek tanácsait, rettentően személyes tapasztalatait és élményeit erről a fantasztikus sportról.

Velem személyesen a budaörsi áruházban találkozhattok.