Stock Csenge

Mindenki életében van egy dolog, amiben teljesen biztos, amiben szikla szilárdan hisz és amit semmiért sem adna fel. Amiben megleli az örömet, ami kikapcsolja, felpörgeti, felvidítja, akár milyen napja is van éppen.

Engem egész kicsi baba koromban varázsoltak el a lovak, és a mellettük találtam meg ezt a dolgot. 8 éves koromban érkezett el az a nap, amikor először elvittek lovagolni, ekkor pecsételődött meg a sorsom és vált biztossá, hogy a lovazás örökre az életem része lesz. Lehetett tél, hó és fagy, vagy nyár, hőség és por, lovagolni mindig menni kellett. Ahogy nőttem és fejlődtem, egyre több időt töltöttem kint a lovardában a lovakkal. 16 éves voltam, amikor elkezdtem ismerkedni Pat Parelli módszerével, a természetes és erőszakmentes lókiképzéssel és hamar biztossá vált, hogy ezt az utat fogom járni és így szeretnék a lovakkal foglalkozni. Rengeteg tapasztalatot szereztem az évek alatt, volt segítségem bőven, akiktől tanulhattam, itthon és külföldön egyaránt.

Mikor elérkezett a pályaválasztás ideje, nem igazán tudtam, hogy egyetem terén merre induljak. Végül valahogy dietetika szakon kötöttem ki, egészségtudományi karon, de ez nyilvánvaló vakvágánynak bizonyult, így egy év után ott is hagytam és helyette lovasedző képesítést szereztem, majd elkezdtem gyerekeket tanítani az erőszakmentes lovazásra. Nyáron egy hetet Franciaországban töltöttem egy végzett Parelli edző farmján, ahol mintha megfordult volna a világ velem, olyan mértékű és értékű tudást kaptam. El is terveztem, hogy ősszel visszatérek oda, és egy évet gyakornokként ott töltök majd, de sajnos az élet közbeszólt, így változtatnom kellett a tervemen, ami akármennyire is szomorúvá tett először, lehetővé tette a legrégebbi álmom megvalósulását: egy saját ló megvásárlásán keresztül. Elkezdtem a Decathlonban dolgozni és két héttel később haza is hozhattam a lovat, akibe első látásra teljesen beleszerettem. Minden egyes nap álomszerűen telt és telik azóta, is és azt érezem, hogy végre minden a helyére került az életemben. Parellivel kezdtem el a lovamat képezni és felkészíteni arra, hogy egy nap felnőtteken és gyerekeken fog majd segíteni és tanítani fogja őket. 2022 tavaszán átvettem az edzőmtől a póniját, akinek a képzése a legnagyobb kihívást jelenti a mai napig az életemben, de feltett szándékom, hogy a két lovammal egy nap saját lovasiskolát nyithassak.

Szeretném megosztani a világgal azt az érzést, ami akkor kerít a hatalmába, amikor lovakkal dolgozhatok, szeretném megosztani a tapasztalataimat, tudásomat és élményeimet, így cikkeimben a lótartás, lókiképzés és lovaglás minden részletéről olvashattok majd.

A szerző cikkei