Wéber Tamás

Az általános iskolai vándortáborok hamar elültették bennem a hegyvidék szeretetét, de az évek során a háttérbe szorult. Alföldi, falusi gyerekként az iskolai testnevelés órák mellett számomra sokáig csak a környéken való kerékpározás jelentette a rendszeres sportot.

A nagyvárosi életmód ismét ráébresztett, hogy mennyire fontos számomra a természet közelsége és az erdő által adott nyugalom. Az irodai ülő munkából adódó mozgáshiány volt a másik tényező, ami kizavart az erdőbe.

Egynapos kirándulások során kezdtem felfedezni a Budapest környéki hegyeket és talán saját magamat is. Ismét előkerült az öreg kerékpárom is, mint praktikus közlekedési- és sporteszköz.

2017-ben egy teljesen új világ nyílt meg számomra a teljesítménytúrázással, ami azonnal elvarázsolt. Rengeteg energiát adnak a körülöttem lévő emberek és ha szükségem van rá, mégis be tudok zárkózni a gondolataimba és kikapcsolok az erdőben.

Nagyon sokszor tanultam a saját káromon és még mindig van mit tanulnom, de ezzel együtt vannak távlati terveim is. Továbbra is keresem a határaimat, legyen szó a fizikai teljesítőképességemről, vagy a saját magam mentális határairól.

Az írásaimmal szeretnék minél többet átadni az egynapos kirándulások és a teljesítménytúrázás során átélt élményeimből. Szeretném megosztani a fejlődéssel szerzett tapasztalataimat és a felmerülő nehézségeket. Ha pedig megengeditek, akkor esetenként kitekintenék a kerékpáros túrázás világába is.

A szerző cikkei